Mit tegyek? Van más kiút?

Minden nap szembesülök azzal hogy mindenki szarik rám. Az elmúlt 4 hónapban folyamatosan csalódtam azokban az emberekben akiket egykor barátaimnak nevezhettem. Egész eddigi életemet egyedül éltem le, nem volt senkim, nem foglalkozott velem senki csak arra voltam jó hogy kihasználjanak. Mindig amit szerettem volna elérni és lendíthetett volna az életemen pozitív irányba elbukott. Nem rég megismerkedtem valakivel akiről úgy éreztem hogy ennyi év után foglalkozik velem, amikor a találkozás jön szóba azonban mindig lemondja, értem én hogy elfoglalt meg messze van de én mennék és csak egy kis időt kérek. Sokszor azon gondolkozom hogy ha valóban érdeklődne irántam akkor szakítana rám időt. Lassan kezdek megbolondulni a folytonos csalódottságtól és magánytól. Minden este azon gondolkodom hogy én miért nem lehetek boldog? Miért kell ezt átélnem? Véget szeretnék vetni az egésznek végre.