Az öngyilkosság az egyetlen kiút?
Durva körülmények közt nőttem fel, egy pokol volt a gyerekkorom. 2 éve nem élek otthon (egyet voltam kollégiumban, egyet külföldön). Már gimnáziumban gondjaim voltak, egy osztálytársam irigységből megpróbált kidobatni, ami kishíján sikerült is, egyetemről meg ki is dobtak, mert magyar vagyok (Szlovákia).
Két exem bántalmazott, mindkettőt én hagytam ott. Kijöttem a jelenlegi barátommal külföldre, de amint összeköltöztünk, megváltozott. Minnél rendesebb voltam vele, annál bunkóbban és uralkodóbban bánt velem. Dolgozom, de csak 3 órában, mert nem tudtam munkát kapni. Persze folyamatosan teljes állást keresek, de nagyon nehéz még nyelvtudással és gyakorlattal, sőt, a jelenlegi főnököm ajánlásával is.
Már le volt egyezve, hogy július elsejétől megyek egy helyre, felvettek, majd SMS(!)-t írt a főnöknő 2 napja, hogy inkább mégse, bocsika. A barátom ezért is engem hibáztat, minden nap megkapom, hogy majd megver, megöl, meg hasonlók. Nem tehetek feljelentést, mert nem hivatalosan lakok nála.
A rokonaim elterjesztették, hogy prosti vagyok külföldön, így a családból és az ismerőseim közül senki nem áll szóba velem. A barátaim mind otthagytak, mert hogy nem akarnak valakit, akinek ilyen nehéz életútja van, elég nekik a maguk baja. Az egyik srác ismerősömről, akiről azt hittem, lehetünk barátok, kiderült, csak meg akar fektetni, persze van barátnője, így megkértem, hogy hagyjuk egymást.
Nem kapok munkát, így nem tudok elköltözni. Mindenki, akitől eddig tanácsot kértem, vagy azt mondta, legyek prosti, vagy azt, öljem meg magam, mivel életképtelen vagyok. Holott nem, csak szerencsétlen.
Nem érhetene stressz, mivel többféle gyógyíthatatlan betegséggel küzdök, köztük szív és keringésproblémákkal.
Csak a hozzám legközelebb állók tudják, nem oké minden, mert amugy kiegyensúlyozott, pozitív és mosolygós vagyok, főleg munkában.
Ami a munkakeresést illeti, bolti eladótól bejárónőig mindennek jelentkeztem már, de nehéz bármit is találni. A főnöknőm segít az albi keresésben, de senki nem akar még csak egy apró szobát sem kiadni vagy lakótársnak bevenni, az utcára meg nem mehetek.
21l
Balesetek meg betegségek miatt.
Depressziós nem vayok, mivel tudatában vagyok annak, mi történik körülöttem, és tudom kezelni a hangulatom, mindig mosolygós vagyok, kedves, pozitív, ha mások is vannak körülöttem.
(Anyukám volt depressziós, a végén már majdnem nem ismert meg, és egyéb durva dolgokat csinált, tudom, mi az a depresszió)
Én szlovákiába nem mehetek, mert ott ugye munkanélküliség és magyargyűlölet megy. Magyarországra nem tudok az állampolgárság hiánya miatt, megpályázni meg nem is tudnám.
Nem szeretnék prosti lenni, azzal szerintem csak mélyebbre nyomnám magam a jelenlegi helyzetemnél is.
Ha olyannal nem tudtam lefeküdni, aki tetszik, csak azért, mert kapcsolatban voltunk mindketten, akkor olyanokkal, akik taszítanak, és pénzt adnak érte, még annyira se menne.
Sokan jönnek ezzel, mert állítólag szép vagyok, de nem hiszem, hogy nekem ezt kéne csinálni.
Te jószagú...... Miféle világban élünk: "Mindenki, akitől eddig tanácsot kértem, vagy azt mondta, legyek prosti, vagy azt, öljem meg magam, mivel életképtelen vagyok"
Csak egy másodpercre se foglalkozz az ilyen dolgokkal
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!