Borderline-ból kiút?

Vszinű. borderline vagyok, bár hivatalos diagnózisom nincs, de pszichiáterem mondta hogy nagyon nagy a gond, elég rosszul vagyok. Szinte állandó a pánik, és a félelem a következő rohamtól, így iskolába se tudok járni már, néha agresszív vagyok, meg féltékeny ha látok "normális", "egészséges" embereket élni, létezni, csajozni. Iszonyatos féltékenység vagy nemis tudom mi fog el, de a lényeg hogy nekimennék és leütném. Ha nem is megyek neki, de mondjuk valamit széttörök otthon, akkor naggyon nagyon jóleső érzés fog el (megszüntettem a probléma okát). Ha anyukám szól és az nem tetszik, mert nem tudok rá hogy reagálni, akkor vonaglani kezdek. Tudom hogy súlyos, szedek is kemény drogokat rá, nem kell mondani- Attól (olanzapin, zyprexa) meg k.o. vagyok, meg hízok, meg állítólag hosszú távon több a kár mint a haszon, szóval azzal kapcsolatban is bizonytalan vagyok, aki segíthetne. Nem látom a kiutat, többször gondoltam az öngyilkosságra, nagyon sokszor. Már régóta nem érzem hogy jól mennének a dolgok. A pszichiáterem azt mondja szedjem a szert, kell neki idő, én meg azt érzem nem használ, hanem lenyom, uganakkor szeretnék jobban is lenni, és gondolom, ez segíthet. Iszonyat kettősségbe vagyok. A búra.hu oldal megszűnt, így ide vagyok kénytelen írni, mert el kell viselnem az életet valahogy. Szociális életem:0. Anyukám sokszor zsarol hogy kirak az utcára, meg "unja" hogy ennyi bajom van, csináljak valami, mert ha nem, akkor ez és ez fog történni... Remélem minden fontosat elmondtam, persze évekig mesélhetném csak a problémáim, amik lassan 7 éve megszakításokkal tartanak.

25/f