Borderline személyiségzavar, van kiút?

18 éves vagyok, 6 hónapja kezeltek idáig folyamatosan pszichiátrián, és pszichoterápián. Az elején csak öngyilkossági kísérletek sorozata, napi sírás, kar falcolás, a "lelki fájdalom " enyhítése céljából, indulat kezelési nehézségek, és a legfontosabb, amiből minden kiindult a párkapcsolati nehézség, magyarán képtelen vagyok kezelni és megélni egészségesen egy kapcsolatot.

Olyan szinten dependens, vagyis függő módon ragaszkodtam a páromhoz, mint egy kemény drogos a napi drogjához.

Mindennapom azzal telt, hogy hazugságokat találtam ki neki, hogy megint velem legyen, és sajnáljon. Egyszerűen azt hittem megőrülök, úgy fájt belül. Ha nem volt velem azt éreztem, mint egy kislány, akitől elszakították az édesapját, ha összevesztünk, egyből az apámmalvaló konfliktusomra asszociáltam. Őrült módjára kapaszkodtam belé, semmi más nem érdekelt, semmi.

Szakítottunk, muszáj volt, a pszichiáter rámerőszakolta.

Azóta eltelt félév, még mindig szeretem és szenvedek miatta.

De most van egy új párom, aki alkoholista, azt hittem meggyógyultam.. De nem. A kapcsolat mintája ugyanaz, mint anno a volt barátommal, csak a benső szenvedés most sokszorosa, odáig fajul, hogyha egy rossz szót szól hozzám, egyből gyógyszerután nyúlok, nem érdekel milyen, legyen rivotril, vagy csak egy cataflam, beveszek 4-5 darabot szinte mindennap és lenyugszom. Teljesen felpörget bármilyen gyógyszer, boldoggá tesz. Ha valaki placebot adna, az sem tünne fel. Nem fizikailag függők tőle, hanem pszichésen.

Rettegek, az utóbbi időben rettegek attól, hogy meghal a párom, a munkahelyéig kísérem, nehogy egyedül menjen át az úttestem, ő 28 éves. Ahogy elválunk egymást gyártom magamba a hamis képzeteket, ahogy elüti valami és magamba gyászolni kezdem, ha felhív, hogy minden rendben, eufóriát érzek, mint aki ismét gyógyszert vett be.

Mindenkinek rettegek a halálától, egész nap erősen szorongok, televagyok pszichoszomatikus tünetekkel, fulladok. Azt hiszem a barátom a telefonom is lehallgatja.. Megőrülök, nem bírom, nem bírom már azt, hogy 18 évesen itt tartok..

Rettegek attól, hogy egy nap lekötve raknak be egy szobába.. mit csináljak, volt esetleg valaki hasonló helyzetbe?

Köszönöm, aki elolvasta..