Depresszió, öngyilkosság, fenyegetőzés, van ebből kiút? Adjatok tanácsokat!?
A férjem édesapja depressziós, mindig is voltak pszichés problémái, szakemberhez is járt, gyógyszereket írtak fel neki. Sajnos rokkant nyugdíjas, havi 30.000 ft-ot kap, anyósom is rokkant nyugdíjas, ő havi 25.000 ft-ot kap. Anyósom takarítást vállal, hogy valami legyen, mert nem tudnak kijönni a pénzből. Van egy kis kertjük, abban répát termel és viszi a piacra. Mindent megtesz, hogy legyen még pénz, de apósom semmit nem segít.... Neki mindene fáj, ő mindig fáradt, egész nap alszik, politikai műsorokat néz, azon felhúzza magát, majd anyósommal üvöltözik, veszekszik vele MINDEN nap. Ha bekattan, akkor bezárkózik a szobába, öngyilkossággal fenyegetőzik, SMSeket ír, hogy most fogja megtenni.... Anyósom nagyon kivan idegileg már.
Apósom ott tart, hogy mindenki utál, akinek egy kicsit is jobban megy, és a saját kudarcai miatt másokat okol. Nincsenek barátai, a saját testvérei, rokonai, sógorai nem szeretnek vele beszélgetni, mert okoskodik, mindent jobban tud, vitatkozik.... Nagyon nagy társaságigénye lenne amúgy neki, hogy történjen valami a kis beszükült életében, de közben meg a stílusával elmarja az embereket. Nem lehet vele vitatkozni, mert elkezd ordibálni.... lényegtelen dolgok miatt is...
A párom vezető beosztásban dolgozik, nagyon jó keres, jól élünk. A saját fiát leszólja, hogy 30 éves, és még nem tudott gyereket csinálni, bezzeg ő már ilyenkor 2 gyerekes apa volt. A párom béna ember, nem tud semmit sem az életről, mert nem volt katona, bezzeg ő 2 évig volt. Ezen a két dolgon tud lovagolni, mert gyakorlatilag ennyit tud az egész életében felmutatni. Olyanokat mond a fiának, hogy úgyis kirúgnak egyszer, és nem lesz semmid. A párom egyszer szeretne vállalkozni, el is mondta, erre az édesapja felhúzta magát, és jött a szöveg: Neked ahhoz nincs eszed, úgyis befogsz bukni, csődbe fogsz jutni. Egyáltalán nem támogatja a fiát, sőt már már rosszat akar neki, és szörnyen irigy rá.... Pedig a párom ott segít ahol tud, kimegy a kertjükbe dolgozni, hogy ne anyukájának kelljen a répát felszedni, csomó ház körüli dolgot elintéz, hozza-viszi őket autóval, megvesz nekik mindent ami a házba kell: TV, hűtő, mosógép, bútorok.
Mi lesz az apósommal? Orvosi segítség kell neki, de nem akarja már, kötelezni meg nem lehet? Anyósom nagyon kivan, mert beleőrül abba, ahogy látja, milyen az apa-fiú viszony. Mit kellene tennünk? Más is volt hasonló helyzetben?
Kegyetlen leszek... A legközelebbi akciójánál vissza sms-eznék neki, hogy hajrá papa! Sajnáltatja magát, közben meg lósz*rt nem tud letenni az asztalra, mindenkinek így lenne a legjobb. Egy értéktelen, nulla ember a társadalom és a családotok számára is, hát tegye meg, ne csak fenyegetőzzön! Ő lenne a legjobban meglepődve szerintem, ha ilyenkor nem a szokásos műsort kezdenétek, hanem ráhagynátok.
Én mit tennék? Anyós helyében elválnék, a gyerekek, azaz a ti helyetekben pedig felé sem néznék. Elhiszem, hogy még is csak a párod apja, de nem úgy viselkedik és erre a szapulásra nem hiszem, hogy bárki is kíváncsi lenne. Érdeklődnék a környéken, akár a pszichiátriai osztályon is, hogy nincs-e lehetőség néhány hetes kezelésre, amikor bent tartják és egy picit fellélegezhet a család. Ezen felül nem hiszem, hogy lehet többet tenni. Erőszakkal nem lehet vinni, csak ha közveszélyes, de hátha sikerül valahogy meggyőzni.
Elnézést, ha durva voltam, de tényleg nem bírom az ilyen embereket.
Csatlakozom az első hozzászólóhoz! milyen ember az ilyen?? megkeseríti a "szerettei" életét...
tegye is meg ha nincs belátással másokra!
Akivel nem lehet kijönni, el kell engedni.
Annak nehéz csak, aki kötődik hozzá és ezt a kötődést nem hajlandó elengedni (de mindig nehéz annak, aki nem hajlandó elengedni a dolgokat).
Akinek rossz az élete, nem tud vagy nem akar változtatni ezen, annak rossz is marad. Az öngyilkosság nem irracionális gondolat, mások érzelmi zsarolása az.
Nem vagyunk gyerekek, nem kell érzelmi zsarolásnak engedni, ahogyan az após foglalkozhatna azzal, hogy saját számára jobbá tegye az életét, úgy a családja is foglalkozhatna ezzel. Innentől már csak elhatározás és próbálkozás kérdése. Aki nem akar elhatározást tenni, nem akar változtatni annál jön szóba (nyilván) az öngyilkosság, ez teljesen érthető. DE MAGÁNÜGY!
Anyósnak kellene elköltöznie, egy 'halottal' él együtt, nincs mit szépíteni, aki fejben már feladta az csak testileg él, de már más világban jár.. van mikor már csak szenvedéssé válik az evilági élet, na ha lenne bölcsesség akkor ilyenkor átsegíti magát az ember a következő létbe.
Nem kötelező senkinek sem a saját életét nehezítenie félholt hozzátartozók, barátok miatt. Ez nem hozzáállás kérdése, ha az apósod már csak így tud 'élni', akkor engedni kell.. és nem kötődést erősíteni, szenvedni..
Orvosi segítség erre nem létezik, ha begyógyszerezik akkor kevesebbet beszél és nem lesz olyan idegesítő. Tehát fizikailag is közelebb hozzák egy halotthoz, de ez csak tüneti kezelés.
Ezek azért durva és felelőtlen kijelentések!
Nem az a cél, hogy öngyilkos legyen, hanem az, hogy segítsünk rajta.
Sajnos az ilyen otthonok nagyon komoly pénzbe kerülnek. Egy ismerősöm anyukája van ilyen helyen, a lakást fel kellett ajánlani az otthonnak, ami 7-8 M forint, plusz havonta még fizetnek 90.000 Ft-ot így is.
Ott talán biztonságban lenne saját magától, de még inkább elidegenedne, és az egész szituációt szégyennek érezné. Nagyon önérzetes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!