Depresszió, öngyilkosság, fenyegetőzés, van ebből kiút? Adjatok tanácsokat!?

Kitart és segít... :)

Mit segít?

Ezt meg tudod fogalmazni? Ha igen, és tényleg segítetek egymáson, akkor folytassátok szerintem! De ha csak önámítás, akkor gondoljátok át.. van-e értelme.

Én arról írtam, hogy nem mindig lehet segíteni, és ha nem lehet akkor nem kellene a még egészséges emberek életét is tönkretenni, nehezíteni. Bizonyára az apósod sem akarná, hogy feláldozzátok magatokat a semmiért, azért a roncsért amivé vált. Mármint az igazi önmaga nem kívánná.

Beszéltem valakivel, akinek a véleményében nem hiszek, bár tisztelem.. meg gyakorlati alapja is van, ezért leírom.

Vannak olyan csoportok, akik valamilyen megfontolásból a teljesen depressziós, világtól már lezárkózott embereken elvileg úgy segítenek, hogy társaságot adnak neki.

Akik hozzászoktak a kiállhatatlan emberekhez, és pont az ilyeneken akarnak segíteni, és elvileg szép lassan visszahozzák őket az életbe, emberi kapcsolatok kialakulásával.

No persze én ebben nem hiszek, de azt elfogadom, hogy van akin így sikeresen 'segítenek'. Vagyis a mély depresszióból kihoznak pár hajléktalant.. de szerintem ez csak olyan esetben működik, amikor tényleg nincs igazán komoly életuntság, szimplán csak unatkozás és magány. De azért ez is szép, a próbálkozás.

Bár szerintem akkor is tudni kell feladni, illetve nem feltétlen a család feladata a megoldás, hanem az ilyen önzetlen gyógyító szándékú embereké, akik mindenképpen kitartanak.. őket lehet támogatni persze, ha valaki segíteni akar.. azt mondták ilyen máltai szeretetszolgálat csinál ilyesmit.. csak tipp.

'valakit otthagyjál aki bajban van'

Márpedig a világot nem lehet csak úgy megváltoztatni és jobbá tenni. Biztos van, akinek felül lehet bírálni a döntéseit és 'betegnek' lehet titulálni, és adott esetben segíteni is lehet.

Akkor ezt meg kell próbálni.

De nem mindenkin lehet segíteni. Halálpárti pedig pont a pszichiátria sajnos, és a rossz mentális állapotban lévő embereket szokás a pszichiátriára bízni. Nyilván itt is vannak gyógyulástörténetek. De nem ez az általános :(

Nem, nincs közönyösség bennem a családom felé, sőt... Ehhez viszont hozzátartozik, hogy a családom sem közönyös felém, nem bántanak, nem taposnak képen, nem rúgnak gyomorszájon fölöslegesen. Nem teszik sz*rrá az életemet, csak mert az övék az, már elnézést a kifejezésért.

Hogy lehet ezeken az embereken segíteni, ha ők nem akarják? Sehogy... és ezért gondolom azt, hogy talán hagyni kellene hagy tegye azt, ami neki jól esik. Életképtelen, ki kell mondani akkor is, ha egy család próbálja életben tartani.

Mondom ezt úgy, hogy sajnos kellett már rábólintanom az életben arra, hogy közeli családtagomat lekapcsolják a gépről, mely életben tartotta őt egy baleset után. Nem kívánom senkinek ezt az érzést és ennek a körülményeit, sem azt, hogy milyen túlélni a tudatot, hogy ha nem is közvetlenül te ölted meg, de te mondtál halálos ítéletet valakire, akit mindennél jobban szerettél. Én tudom és hiszem azt, hogy neki mostmár boldog a léte egy másik világon, ha felébredt volna sem lett volna soha teljes, egészséges ember már.

Valahol ugyanezt látom ebben a helyzetben, csak itt az após még nagyon is él, ami a testét illeti. A lelke meghalt. Hogyan lehet segíteni egy olyan emberen, aki mindenben csak a rosszat látja, aki nem akar a jobbért tenni? Megkeseríti a szerettei életét és az orvostudomány is megáll ezen a ponton?

Talán keressétek meg ismét az orvosát, aki nagyon helyesen azt tanácsolta, hogy minden fenyegetést komolyan kell venni. Tanácsoljon már arra is valami tök okosat, hogy hogy lehet egy ilyen emberrel egy fedél alatt élni anélkül, hogy más vágna eret mellette és nem ő?

Egy normális, de nem luxus otthonba a beugró 300-500 ezer forint körül van, a havi díja pedig 100 ezer környékén. Nem kell milliókat rááldozni a szeretted beadásánál.

Engem nem igazán érdekel a szientológia.

A pszichiátria egy eléggé erkölcstelen áltudomány, pénzlehúzás (a tb-ből is lehet pénzt lehúzni).

Az orvostudománynak még vannak tudományos módszerei, a pszichiátriának nincsenek. Nagyon ritka a gyógyulás, 1 pozitív példa nem jelent semmit.

Egy másik válaszolóval ellenben én a pszichiátriai kezelést sem látom megoldásnak. Próbálkozni lehet vele, de valószínűbb, hogy csak hosszabb szenvedés lesz a vége, az emberi méltóság maradékának elvesztése.

Én írtam a szeretetszolgálatokat, akik esetleg segíthetnének új kapcsolatok kiépítésében.. de ez nem a család dolga, a család, dolgozó emberek csak tönkremennének.. és ki tudja mekkora eséllyel.. talán a semmiért.

Egyébként már önmagában az is kérdéses (filozófiailag, erkölcsileg) hogy milyen alapon titulálnak valakit betegnek. Megérdemelné az ember azt a bánásmódot, hogy elfogadja a környezete a viselkedését, a személyét. Aki kiállhatatlan, nem hajlandó emberien viselkedni másokkal, az megérdemli (tiszteletből) hogy elszigetelődjenek tőle az emberek (ráadásul a saját védelmükben).

Írtam azt is, az após bácsi sem akarná, hogy miatta tönkremenjenek a családtagjai. Mármint az egészséges önmaga nem akarná, ezt is tiszteletben lehetne tartani és megfontolni az elválást..

Bárcsak jobb véleménnyel lennék a pszichiátriáról, mert akkor én is azt írnám, hogy szakértőkre kell bízni. Sajnos nem nagyon vannak szakértők ebben a témában.

Semmi közöm a szcientológiához, ahogy más egyházhoz, vagy hit közösséghez sem többnyire.

Én ezt nem vitának fogom fel, valaki így gondolja, valaki meg úgy, ez van.

Az én nagymamám úgy jött ki a depresszióból, hogy otthonba költöztettük, ahol lefoglalják, van társasága és szakszerű segítsége. Az állapotához képest viszonylag szabadon tud mozogni és az otthoni beszűkült életéhez képest, amit mi nyújtani tudtunk neki, mondhatni kitárult előtte ismét a világ.

Az azért egy fontos kérdés, hogy apósod mióta ilyen?