Depresszió, öngyilkosság, fenyegetőzés, van ebből kiút? Adjatok tanácsokat!?

Ez az ő leckéjük igazából. A világ rossz, nem lehet csak úgy megváltoztatni.

Emberek meghalnak, megbetegszenek, részben a rossz világ miatt. Aki ezt nem tudja elfogadni és feldolgozni, az még nem tanulta meg a saját leckéjét.

Apósodon valószínűleg nem lehet segíteni, én leírtam miért. Próbálkozni lehet, én sok sikert kívánok. De van mikor nem erőltetni kell a dolgokat, hanem elengedni, megtanulni a leckét és engedni a dolgokat a megfelelő irányba haladni.. De ezt mindenkinek magának kell átgondolnia és eldöntenie természetesen.

Nem vagyunk közönyösek.

Azt kellene megérteni, hogy aki fejben feladta, az félig már halott. A halott hozzátartozókhoz lehet kötődni, lehet felelősséget érezni értük, de értelmetlen.

Ez egyéni döntés, ha én úgy döntök, hogy feladom, hogy öngyilkos leszek, az nyilván senkire nem tartozik, és tagadhatatlanul racionális, logikus lépés figyelembe véve az életet - az én szubjektív látásmódomban persze.

Na most nyilván én ilyennel nem terhelek senkit, nem fenyegetőzöm vele, mivel felfogom, hogy ez magánügy :)

De aki feladja, azon nem lehet segíteni. A pszichiátria pedig csak rosszabb a rossz mentális állapotnál. Még életében zombit csinálni (testileg is félholtat) egy betegből, na ez a gyalázatos.

Sajnos a világ megbetegítő, pszichoaktív anyagokat eszünk (gabonák, tejtermékek) eleve károsítjuk a testünket. Ezen kívül embertelen, nehéz, sőt lényegében véve rossz is az élet. Nem csoda, hogy sokan nem bírják.

Nem is a betegeken van az igazi hangsúly, hanem a családtagokon, hozzátartozókon. A hozzátartozóknak kell megtanulniuk elengedni azt, aki már nincs igazán velük. Leckék, az élet leckéket ad. Nem muszáj teljesíteni őket, de még senki sem tapasztalt olyat, hogy jó valamit nem megtanulni :(

Őszintén sajnálom egyébként a helyzetet, borzasztó hogy ilyen van.. és sok más dolog is borzasztó sajnos. De úgy látszik ilyen helyzetekből kell tanulni.. vagy fel lehet adni.

60%-os válaszoló, nem mindenkin lehet segíteni.. aki nem akarja hogy segítsenek neki, aki már csak szenved az életben de már rég nem önmaga, azon nem lehet segíteni.

Ez olyan mint amikor valaki tényleg balesetet szenved, életben tartják de csak mesterségesen. A szív dobog, de akkor sem él. Nem mindig lehet segíteni.

Az élőkön kell segíteni, akiken még lehet. De ehhez meg kell keményedni (és bölccsé kell válni) annyira, hogy elfogadjuk mikor már nincs mit tenni. Mert csak a szenvedés nyúlik el.. ez sem jó ám, senkinek.

Cserébe amikor van mit tenni, akkor lehetne hatékonyan.

De az emberek akkor sem segítenek másokon és önmagukon amikor még lehetne. Megbetegítő életmódot élünk, megbetegítő a táplálkozásunk. Ne játsszuk el, hogy annyira zavar minket a halál és a betegségek.. mert kevés dolgot teszünk ellene, amikor még lehetne akkor is.

És igen, ez szerintem ehhez a témához tartozik. :(

Nem erkölcstelen.

Fel kell tudni ismerni mikor nem lehet már segíteni.

Ha valaki saját magán nem akar segíteni, akkor hiába értelmezed úgy a viselkedését, hogy segítséget akar kérni.. már rég nem ő maga.

Ha az én családtagom lenne, akkor sem lenne már az az ember aki a családtagom volt. Ez pusztán belátás kérdése, valaki a halottakat sem tudja elengedni.. pedig meg kell tanulni. A súlyos beteget is el kell tudni engedni, ha már nem lehet rajta segíteni. Márpedig a begyógyszerezés nem éppen segítség.

Van úgy értelme az életnek, ha valaki utálja, nem tart értelmes kapcsolatot a 'szeretteivel', családtagjaival, és nem is fog?

Attól, hogy sok ember nem mer öngyilkosságot elkövetni, még nem jelenti azt, hogy valójában nem vágyik rá. Pusztán beteges félelemkeltés zajlik a halállal szemben a materialista oktatási rendszer keretében. És inkább ez az ami embertelen, természetellenes, sőt emberellenes. Persze az egész arról szól, hogy jó sok pénzt lehúzzanak az emberekről, a menthetetlen betegeket intézetbe zárják, kezelési költségeken pedig nyerészkedjenek egyes csoportok. Bővebben: 'betegségipar', 'egészségügy maffia'..