Nem találom a helyem a világban. Titeket mi ösztönöz?

Nekem a zene ami erőt ad, és míg volt kutyussom, imádtam, neked van? Ha nincs szerezz, sok örömet tud adni, és te is neki. És találni kell valamit ami érdekel biztos van.

Engem az ösztönöz, hogy nem vagyok olyan divatmajom, marketinggépezet által befolyásolt, elvtelen, primitív ember, mint a mai tizenéves, korai huszonéves generáció nagy része. És többre vihetem ezeknél a patkányoknál az eszemmel, valamint értékesebb emberi kapcsolataim vannak.

Engem az éltet, hogy lássam a gőgös és pökhendi vezetők bukását. Az emberek, lányok is elfogynak körülöttem, felszívódnak valami hülyítő rendszerbe. Én egyedül maradok. Hiába vagyok erős, és kitartó, hiába edzem az agyam, belepusztulok ebbe a világba. Miért is lenne értelme küzdeni? Tanultam egyetemen, dolgoztam külföldön komoly munkában, volt gyönyörű barátnőm is, zenéket készítettem. Aztán kiderült, a világ számára fontosabb a divat, a felszínesség, a bunkóág, s hogy a normális emberek nyakára akasszanak egy kigyúrt debilt, ami a józanságot kis kiírtja a többiből. S hogy mi éltet? Magam megőrizzem rendes embernek, s lássam pusztulni a néphülyítő rendszereket, látni, hogy akik egykor észt akartak osztani nekem, sz.r.ban hemperegjenek. Sosem volt ilyen bunkó vágyam, mindenki kedvesnek ismert, de az elmúlt 10 alatt olyan emberek hálójába sodródtam, akik ocsmányul viselkedtek, szomorúvá tettek, és csak bunkó kívánságaim vannak irántuk. Ha ezek beteljesülnének, ismét kedves és békés gondolataim lehetnének. Vágyom rájuk.

utolsó jó gondolataid vannak