Éreztétek már, hogy csak úgy bolyongtok a világban?

Bár sok emberrel vagyok körülvéve, sokan szeretnek, de mégis egyedül, magányosan bolyongok lelki értelemben véve.

Általában én is így érzem magam. Bizony-bizony, az egyedüllét miatt leginkább. Amikor jobban jártam társaságba és több emberrel beszélgettem nap mint nap, egyáltalán nem éreztem így magam.

Nekem sokszor én magam is idegen vagyok saját magamnak, és nem tudom, mit keresek itt. Néha mintha kiesnék a földi létből, és nem érdekel, hogy mi lesz velem. Nem vagyok depressziós, csak sokszor minden iránt közömbös vagyok, és olyan, mintha most pottyantam volna ide valahonnan...

Igen.

Ez a keringés a napkörül jó volt. :D Tetszett. Egyébként, kedves kérdező, ez lehet depresszió nem? Persze nem vagyok jártas a témában, de akik egydöl rzik maukat, általában ilyen problémával küszködnek tudat alatt is. Persze, gondolom, mindenkivel előfordult már, hogy magányosnak/elfelejtettnek érezte magát, de ilyenkor egy barát fölvidíthat. Azt írtad hogy nincs sok, de egy nyilván van. Ha nincs, akkor kapcsolj valami zenét, nézz meg pár filmet, és barátkozz. Akár a neten, akár a valóságban. :)

Bocsánat a helyesírási hibákért az egyik mondatban. Gyorsan gépeltem. :)

Andy ez más lehet itt. Ez nem felvidítás kérdése, az működik, de csak úgy hogy ettől az egzisztenciális érzéstől eltereli a figyelmet. Idegenek és vándorok vagyunk itt a Földön.