Melegként kamaszkorban ti is egyedül éreztétek magatokat?

Szia! :)

Én 16 éves vagyok,nemsokára 17 leszek.

Eleinte igen,a barátaimmal sosem tudtam megbeszélni a "meleges" dolgaim. Mondhatni kívülállónak éreztem magam. Sosem volt barátnőm,és emiatt cikiztek is néha. Nem volt könnyű. Egy ideig saját magam előtt is tabu volt a nemi orientációm. Aztán eljött az idő,amikor úgy éreztem,hogy jogom van a boldogsághoz,nem vagyok se kevesebb,se rosszabb.

Az egyik barátnőm felhozta a témát,hogy nincs e bennem hajlam. És kinyögtem,hogy de igen,van. De addigra találtam párt,szóval addigra már elfogadtam a tényt.

Majd szépen lassan mindenkivel közöltem,aki fontos.

Aztán jött egy erős mélypont,amikor úgy éreztem,hogy fájdalmat kell okoznom saját magamnak amiért meleg vagyok,megérdemlem,hogy szenvedjek. Ez volt a legnehezebb időszakom eddig. Sírtam folyton,magam alatt voltam,semmi étvágy,se életkedv.

Majd a barátnőim segítségével kigyógyultam a depresszióból. :)

Most már boldogan élek,szüleim nem tudják,csak pár fiú barátom,és a barátnőim. Amióta tudják,sokkal szorosabb a kapcsolatunk,és a bizalom is a tetőfokra hág.

Már nem vagyok egyedül,sőt,klasszisokkal boldogabb vagyok,mint valaha. :)

Én kamasz, nem melegként is egyedül éreztem magam!! :)

A kamaszkor az egyik legnehezebb időszak, főleg ha alapvetően érzékenyebb típus vagy. Ilyenkor sokan nem találják a helyüket, legyenek melegek vagy nem melegek.

Szerintem ha maximálisan elfogadod magad és nem tulajdonítasz nagy jelentőséget annak, hogy a saját nemedhez vonzódsz, akkor a későbbiekben a többiek sem fognak. Ne felejtsd el, hogy bántások mindenkit érnek az életben, próbáld kerülni a rosszindulatú embereket ha teheted.

Biztos vagyok benne, hogy később nyoma sem lesz a magányérzetednek! Addig pedig: kitartás.

Én pont, hogy kamaszkorban nem voltam magányos, voltak jó barátaim, volt egy kapcsolatom, aztán amikor annak vége lett, utána kb. egy évvel éreztem úgy, hogy valahogy csak nem elég, ha az embernek van családja, vannak barátai, vannak jó eredményei iskolában/munkahelyen... Azóta van, hogy ... hát nem magányosnak érzem magam, hanem inkább csak nagy hiányérzetem van, nincs semmi szerelem, semmi intimitás

19F