41 évesen egyedül. Van még remény? Barátokat és nem társat keresek.
Nem a gyerek hiányzik az életemből, ahhoz mindig gyengének éreztem magamat. Saját magamat sem tudtam megvédeni, úgy éreztem, hogy folyamatosan bántanak, így nagyon elszigetelődtem.
Munkahelyen, ahova azért muszáj járni, sem lett senki, akivel barátkozhatnék, sőt szinte állandó mobbing áldozat vagyok.
Így a férfiaknak sem kellettem igazán, túlságosan zárkózott vagyok számukra.
De én is ember vagyok, aki azért nem képes teljesen egyedül élni. Valakinek sikerült hasonló helyzetből kitörni? Hogyan?
talán mert így elkönyveled magad,én se szívesen nyitnék...
keress hozzád hasonlóakat,vagy nem tudom menj el kirándulni egyet,akár egyedül is..majd csak akad valaki akivel megérted magad.Bár a te korodban,én már hagynám a barát keresést,és inkább a társkeresésre koncentrálnék.Elmúltál 40,az idő nem halad visszafelé,csak előre...
41 évesen nem vagy öreg semmihez!
Talán látszik rajtad a rosszkedv, és olyan testtartást veszel fel, amitől nem mernek az emberek nyitni feléd.
Mosolyogj, kérdezz kedvesen, mutass érdeklődést, és türelmesen hallgasd végig a választ.
Íratkozz be tornára, oda nem kell társ, és lehet ismerkedni.
Senkit nem érdekel a testsúlyod, sőt felértékelődsz a jó alakuak mellett, lám, egy bátor nő! Nekem ez vált be!
Próbálkozz,ismerkedj, mosolyogj. Savanyú emberek társaságát általában kerülik az emberek.
Ne add fel!!! :)
Egyszer úgy jellemeztek, hogy ilyen kis mosolygós, visszahúzódó vagyok. Sajnos a mosoly semmit nem ér:(
Nincs súlyproblémám.
Kommunikációs problémáim viszont vannak:(
Azért köszi az ötleteket.
en 31 F vagyok sose voltak barátaim de már nem is nagyon érdekel
hozzászoktam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!