Mit tegyek, ha semmi remény nincs arra, hogy egyedül vezethessek?

Unom azt, hogy 1 éve van jogsim, anyám meg még mindig nem adja ide a kocsit. Pedig van egy használaton kívüli autó itthon, tavaly nagyon keveset használhattam, aztán több mint 4 hónapig nem vezethettem (nem tudom miért), azt a feltételt szabta ki anyám, hogy majd akkor, ha meglesz a felsőfokú angol nyelvvizsgám, meg jó lesz az érettségim, felvesznek államilag finanszírozottra... Na most ezeket egytől egyig teljesítettem, mégsem adja ide a kocsit. Mostanában próbáltam neki bizonygatni hogy jól vezetek, mikor egyszer-kétszer megengedte hogy vezessek, úgy hogy ő mellettem ült. Viszont elég idegbajos, fél kilométerre van a stoptábla de azért visít hogy fékezzek... Szóval ilyen szörnyű, nem szeretem ha ott ül, de muszáj, mert máskülönben soha nem fog meggyőződni róla, hogy biztonságosan közlekedek. De ha állandóan vészmadárkodik ok nélkül, mégis mikor fogja elhinni? Mit mondjak neki, hogy végre elfelejtse a rögeszméit, és megbízzon bennem? Nem szeretnék ebben a dög melegben gyalog meg biciklivel eljárkálni a város túlsó felébe.