41 évesen egyedül. Van még remény? Barátokat és nem társat keresek.

Nem a gyerek hiányzik az életemből, ahhoz mindig gyengének éreztem magamat. Saját magamat sem tudtam megvédeni, úgy éreztem, hogy folyamatosan bántanak, így nagyon elszigetelődtem.

Munkahelyen, ahova azért muszáj járni, sem lett senki, akivel barátkozhatnék, sőt szinte állandó mobbing áldozat vagyok.

Így a férfiaknak sem kellettem igazán, túlságosan zárkózott vagyok számukra.

De én is ember vagyok, aki azért nem képes teljesen egyedül élni. Valakinek sikerült hasonló helyzetből kitörni? Hogyan?