Ha biztosan tudnád, hogy sose lesz párkapcsolatod, végeznél magaddal vagy leélnéd úgy az életed?

Na látod pontosan az előző válaszod miatt mondom, hogy lenézed a nőket. Most már abban is biztos vagyok, hogy gyűlölöd is őket, így nem csoda, ha épeszű nő nem áll veled szóba. Bár, ebbe az agresszióra való hajlamod is nagyban belejátszik, hiába nyomod a propagandaszöveget, hogy: "úgy szeretnék hozzábújni valakihez" Gondolom ez addig tart, ameddig a nőd úgy ugrál, ahogyan te fütyülsz.

Szerintem, te az az érzelmi zsarolós típus vagy.

Gyűlölöm a nőket? Én nagyon sokáig nagyon tiszteltem a hölgyeket, mert hittem abban, hogy a két nem egyenlő és a szüleim az alapvető tiszteletre neveltek, hittem a tündérmesékben is. Azt hittem, hogyha barátságos, kedves, megértő vagyok a lányokkal, akkor majd egyszer találkozom egy aranyos lánnyal, aki értékeli ezt, és a társam lesz. Hatalmasat tévedtem, és hatalmasat csalódtam, a bunkóbbnál-bunkóbb srácok, ismerősök évfolyamtársak sorra jöttek össze az aranyos, kedves, intelligens lányokkal, nekem meg maradt az "óóó cuki, meg aranyos vagy DE csak BARÁT" szöveg. A magány kikészíti és kiábrándítja az embert, én pedig nem három éve vagyok magányos, hanem egy kis megszakítást leszámítva amióta az eszemet tudom. A legjobban pedig az dühít, hogy valóban elhittem a mesét, hogy a lányoknak érzékeny, kedves, romantikus srác kell... nem a valóságban a macsó, alfahím, rosszfiúm a király és ezért haragszom a nőkre, mert erkölcsileg mélyen elítélem ezt az önző másokon átgázoló típust, ők viszont ezt preferálják, amilyen én nem tudok lenni.

„Bár, ebbe az agresszióra való hajlamod is nagyban belejátszik,”

Talán pszichiáter, vagy pszichológus vagy, hogy pár mondatból megmondod ki milyen ember? Nem akarsz rögtön egy antiszociális személyiségzavart is diagnosztizálni nálam. Egyébként nincs hajlamom az agresszióra, soha nem bántottam senkit, verekedni sem verekedtem soha a testvéri civakodásokat leszámítva, de azok is kb. 10 éves koromig tartottak. Én nem agresszív vagyok, hanem frusztrált, dühös és magányos. A kettő nagyon nem ugyanaz. És én tényleg vágyom arra, hogy odabújhassak egy lányhoz, hogy átölelhessem, hogy szerethessem és viszont szeressen. Romantikus alkat vagyok, kár, hogy erre manapság nincs igény, ez gyengeség, nem erény. Egyébként nem is vagyok fizikálisan sem az a tipikus agresszióra alkalmas alkat, vékony és törékeny testfelépítésű vagyok pechemre.

Ami meg az úgy ugrál, ahogy én fütyülök dolgot illeti ez sem igaz. Szerintem egy nőben legyen önállóság, mert úgy tud igazi társ lenni, akire viszont számíthat az ember, és egy nőnek legyen önálló véleménye. Mindazonáltal abban igazad van, hogy a tradicionális nő szerepet tekintem a legideálisabbnak, nem a folyton lázadó feminizmust, de nem vallok például olyasmiket, hogy a nőnek a konyhában a helye. Én például szívesen főznék együtt a barátnőmmel, ha lenne, a házimunka is közös feladat, és a döntéseket együtt kell meghozni.

„Szerintem, te az az érzelmi zsarolós típus vagy.”

Az milyen? Sértődékeny talán valóban vagyok, de érzelmi zsarolós?

25/f vagyok.

Meg sose volt parkapcsolatom, pedig mimdig szerettem volna.

Budapesten elek, most doktoralok matematikabol, kozben persze dolgozok (marmint, ha kapok munkat), jomodu vagyok.

Nagy valoszinuseggel soha nem lesz senkim se. Nem csak barataim, de rokonaim sincsenek. Tokeletesen egyedul vagyok. Az oka az, hogy sajnos nem tudjak elfogadni a kulsomet. Itt most nem elallo fulekre kell gondolni. :D

"A francokat nem. Engem meg a te demagóg okoskodásod dühített fel. Nőként még mindig ezerszer könnyebb párkapcsolatot találnod, mint nekünk, hiszen a fél világ a ti feneketeket nyalja, az hogy sokatoknak akkorák az igényei, hogy nincs az a férfi, aki meg tud nekik felelni az szintén a ti hibátok."

Na nehogy azt mondd, te okoska, hogy neked nincsenek igényeid a nőkkel szemben! :)

"Na nehogy azt mondd, te okoska, hogy neked nincsenek igényeid a nőkkel szemben! :)"

Ez aztán iszonyatosan produktív hozzászólás volt... Köszi. De vannak igényeim, de az átlag nő igényeihez képest amit én férfiként elvárok, az semmi. Ez az okoska beszólás, meg nem tudom honnan jön, de én eddig csak primitív, műveletlen emberek szájából hallottam.

Ekkora baromságot... Boldog lennék ha az lenne a legnagyobb probléma az életemben hogy nincs kapcsolatom. Nincs, de nem is akarok, amíg nem találkozok olyannal aki illik hozzám. (szerintem nem is fogok soha) Vagy talán majd össze jövök valakivel aki tetszik vagy "megszerethetem" vagy "jól érzem magam vele" kategória, de még mindíg csak magamat akarom majd szeretni rajta keresztül.

De inkább maradok egyedül. És egyénként kapcsolatban is lehet az ember magányos. Nekem mindegy hogy anyám, apám, a testvérem, a barátnőm, a pasim vagy akárki az, a lényeg hogy legyen valaki mellettem akire számíthatok mindíg, akiben megbízhatok. A magány elől nem feltétlen a szerelembe kell menekülni.