Osztálytalálkozón milyen kellemes és kellemetlen meglepetések értek a többiekkel kapcsolatban? A régi "nagydumás" most is az? A "stréber" sokra vitte? Stb. Magaddal meg vagy elégedve a többiekhez képest?

Haha:))) Kellemes meglepetések értek, érdemes volt elmenni.

Én egy csendes, visszahúzódó csaj voltam olyan kis könyvmoly. Nem fiúztam, nem cigiztem, nem piáltam, nem sminkeltem magam, nem jártam diszkókba, szórakozóhelyekre max. kisebb létszámú házibulikra.

Egy hasonló karakterű lány volt még az osztályban vele barátnők lettünk. Ez a középsuliban volt. Mi voltunk a pedálgépek, a mulyák, a jelentéktelen kis senkik.

Az osztályunk tele volt nagyszájú, ostoba csirkékkel.

Az egyik egy 80 kilós tehén volt legalább annyi sminkkel az arcán és mindig azzal volt elfoglalva, hogy őt, hogy megnézték a fiúk a diszkóba! Hahah! Jót röhögtünk rajta mert inkább azért nézték meg mert odamerészkedett azzal a fejjel meg olyan ruhákban....rettentő menő csajnak hitte magát.

A másik meg egy alig 160 cm-es girhes divatbaba volt letört, barnuló fogakkal de modell tanfolyamra járt mert, hogy ő modell lesz. Na ez volt a másik!

Volt kb. 5-6 csaj az osztályban ők voltak a kemény mag és mindenkit frocliztak főleg engem meg a barátnőmet. A többiek meg próbáltak jópofizni nekik mi meg a barátnőmmel tettünk rájuk.

Az ötéves találkozóra nem mentünk el mert nem érdekeltek de a tizediknél mondtam a barátnőmnek, hogy pörköljünk oda nekik csak úgy heccből.

Érettségi után 10 évvel visszamentünk.

A dagadék még kövérebb lett a bőre szétszolizott, szarkalábas, a haja szanaszét a sok szőkítéstől a két kiló smink sem lett szerényebb....és nem vitte semmire.

Hopsz véletlen elküldte mielőtt befejeztem volna.

Szóval dagikám még dagibb lett, egyedül volt /gondolom nem akart lehorgonyozni egy pasinál ha már sorban álltak az ajtaja előtt a jó pasik:))/

Modellkénk, mind a 160 cm-ével egy no name ruhaboltban kötött ki eladóként...egy kicsit messze sodródott az álmaitól...

Barátnőm kétdiplomás lett az osztrákoknál van jól fizető állása én meg egy sokat utazó angol születésű magyar üzletasszony mellett voltam először csak recepciós majd adminisztrátor később személyi asszisztens és a pesti irodájában tartottam a frontot de később gyakorlottabban néha elkísérhettem az útjaira. Ha sokáig külföldön tartózkodott be sem kellett mennem az irodába mert itthon is volt fax, internet, fénymásoló, átirányított telefon meg minden tehát itthonról is mentek a dolgok. Csak néha kellett bemennem ha olyan dolgokról, adatokról van szó, amiket nem hozhattam ki de addig is a magam ura voltam.

Viszont nyugati fizetést kaptam.

Sajna a találkozó után pár évvel visszavonult a főnöknőm mert nem volt már fiatal de a javamra váltak az ott tanultak.

A többiek öltek volna egy ilyen állásért láttuk, hogy irigykednek ránk. Egyik nagyszájú nagymenő sem vitte annyira, mint remélték de belőlünk aztán tényleg semmit sem néztek ki. Nagy volt a meglepi.

Epésen megjegyeztem talán mégis kifizetődött az a sok olvasás meg tanulás....

Az osztálytársaim fele külföldön dolgozik, a másik fele a helyi gyárban, vagy felszolgálóként. 2-3-man házasok, néhánynak gyereke is van. Mindenki elégedettnek tűnt a maga útjával, vagy úgy csinált. Megérte visszamenni, mert a lelkemnek jót tett. Én elégedett vagyok magammal, akkor éppen egy programszervező cég igazgatójának voltam az asszisztense, azóta külföldön dolgozom én is. A többiekhez képest annyival vagyok elégedettebb magammal, hogy én személyiségben, jellemben elég kiforrott voltam már akkor is, ahhoz képest nem sokat változtam, és az álmaimat valóra váltottam. Mások kergettek nagy álmokat, de végül máshogy alakult az életük, viszont nekik így felel meg.

Volt káröröm is, persze, hol nincs? De többségében lezártam magamban az akkori sérelmeket, nem dédelgetem még évek múlva is, így 95%-ban elégedett voltam mindenkivel és magammal is.