Van itt valaki, aki segítene?

Minden ok nélküli félelem kétféleképpen oldható. Az egyik, hogy felébredsz belőle, nem ragaszkodik egyetlen porcikád se hozzá többé. Ehhez elmélyült önismeret, nagy nyugalom és az ezekből kialakult éleslátás szükséges. Sok emberrel néhány nap alatt megtörténik, hogy eljut ide. Csak előtte el kell induljon a lavina, előtte igen sokallni szoktuk a szenvedést már. A másik út a szembenézés. Gyakorlat teszi a mestert: a félelem mestere leszel. Mert nem az a bátor, aki nem fél, hanem az, aki mer félni. Aki nem fél az vakmerő, ami a hülye diplomatikus neve.

A fóbiákra őszintén szólva nem tudom, mennyire vonatkoztathatók ezek. Én azt javaslom, kísérletképpen hidd el az egyszerűt: félelem ez is, ahogy a hétköznapi, kezelhetőbb formája is pont ugyanúgy félelem. Nincs vesztenivalód, hiheted ezt, bízhatsz ebben, cselekedhetsz ennek megfelelően. A legrosszabb, ami történhet, csak egy egyszerű csalódottság, hogy á, mégse. Persze ne add könnyen! :) Adj időt magadnak, és meglátod, bebizonyosodik: kegyetlen diktátora vagy szeretett királya lehetsz magadnak, szándékaid szerint. Mindkettő teljhatalom, azt az egyet nem adhatod senkinek. A döntés a tiéd!

Én is szociális fóbiás voltam. Pszichológushoz jártam, de nekem az nem segített. Rajtam a spirituális dolgok segítettek. Jobban mondva én segítettem magamnak, de a spirituális dolgok motiváltak. Rengeteget meditáltam, és ami különösen nagy löketet adott, az a Titok című film és könyv volt, de emellett rengeteg pozitív gondolkodást hirdető könyvet olvastam, mint például a Varázslat vagy az Agykontroll Sylva-módszerével, és a Youtube-on talált meditációs gyakorlatokat hallgattam illetve végeztem rendszeresen.

Így is nagyon sokáig tartott, másfél év volt, mire a fóbiám elmúlt, de még mindig visszahúzódó vagyok. Ki merek állni magamért, merek segítséget kérni idegenektől, nem leszek rosszul a tömegben, bátran merek előadásokat tartani (stb.), de például még mindig zavarba jövök, ha váratlanul leszólít valaki, vagy olyan hang szól a telefonból ismeretlen szám esetén, amire nem számítok.

Második vagyok: nekem is írhatsz, bár nem hiszem, hogy szívesen csevegnél olyan fiatal emberkével, mint én.

17/L