Volt már veletek, hogy mikor magányosak voltatok kerültétek az embereket és inkább otthon voltatok csak munkán kívül hogy ne is lássatok boldog párokat?

Nyolcadik éve magányos férfiként eszembe sincs bujkálni, vagy kerülni másokat azért,mert nekem nem jut boldogság vagy társ.

Sőt,örülök,ha látom,hogy vannak boldog emberek akik tényleg azok és szeretik egymást.

Viszont tudom azt is,hogy nagyon sok ilyen látszólag boldog,derűs kapcsolat mögött finoman szólva sem az van, ami látszik. Nagyon sok ember kifelé színházat játszik, ki ezért, ki azért.

A legdurvább példa az, amit egy ismerősömnél látok.Ideális harmincas pár,ház, kocsi, utazások, értelmes és kulturált ember mind a kettő.A férfinek is, a nőnek is férfi szeretője van a háttérben,évek óta. De kifelé ők a boldog,egymást szerető pár.

Nagyon nem az sok minden, aminek látszik.

Nem járok emberek közé a munkán kívűl. Jelenleg pár se hiányzik az életemböl. 2020-ban kb mindent elvesztettem, most semmi más prioritás nincs az életemben mint talpra állni, építeni a jövőt, és ebbe nem bele most senki.

De alapból sem voltam soha az a típus aki bárhová is ment. Nincs bajom az emberekkel, csak tartom a távolságot.

Én sokat próbálkoztam kb. 10 éven át kitartóan, de nem sikerült senkivel sem.

Aztán elkezdett nem érdekelni de nem is járok sehová most már.