Mit csináljak, ha nem is létezem mások számára?
A családi körülményeimet hosszú lenne leírni, maradjunk annál, hogy nem szeretném részletezni, mert hosszú lenne, és rengeteg rossz emléket hoznék vele elő.
Egyszerűen nem létezem más emberek számára: nem hívnak el sehova, nem hiányzom senkinek, ha nem vagyok ott, nem veszik észre, ha ott vagyok, akkor sem. Ha én hívom el őket, akkor vagy nem érnek rá, vagy nincs kedvük, valamilyen mondvacsinált okkal lemondják, vagy ha nem, akkor ott ülök 15 percig a helyszínen, majd amikor felhívom őket telefonon, akkor mondják, hogy elfelejtették, és már van más programjuk. Van egy párom, és egy szem barátnőm, de onnantól kezdve nem létezem senkinek. Senki sem nyílik meg nekem, hosszú idő után sem, a párom sem tette meg, igaz, ő alapból sem lelkizős fajta. Engem mindenki könnyen elfelejt, soha senki nem jegyez meg magának, nem válaszolnak az üzeneteimre, holott tudom, hogy elolvasták, és megkapták. Velem senki nem akar lenni, senki sem szeret velem lenni. Sz-r ez így, és nem tudom, hogy meddig tudom senkiként folytatni ezt az egészet, el vagyok keseredve.
18/L
válasza:Én is hasonló vagyok hozzád, kevés barátom van, az osztályomban én sem vagyok a középpontban enyhén szólva.
Próbálj meg barátkozni olyanokkal, akiket érdekelsz, akik figyelnek rád, ismerkedj új emberekkel ahol tudsz. Akik meg észre se vesznek, te se törődj velük.
Amúgy ha valamikor szeretnél beszélgetni, írhatsz üzenetet.
válasza:Én is ilyen vagyok és így éreztem magam a középsuliban. Sokan mondták,hogy ez majd az egyetemen megváltozik, mások ott az emberek, nem annyira felszínesek. Én ezt nem nagyon hitten akkor el... előre féltem az egésztől, hogy ugyanannyira egyedül fogom magam érezni,mint a gimiben. De tévedtem... már az első pár nap megismerkedtem egy lánnyal, majd rá 1-2 hétre 3 tagra bővült a "csapatunk". Azóta is hárman megyünk mindenhova (már ha az egyetemet nézzük), de bulizni és efféle helyekre nem, mivel ők is kb. olyanok, mint én, nem nagyon járnak sehova.
Szóval azt akarom kihozni ebből az egészből, hogy ne add fel, ha mész továbbtanulni (gondolom mész), akkor valószínűleg ez megváltozik. Én azt tapasztaltam, az egyetem sokkal nyitottabbak és segítőkészebbek az emberek, mint középsuliban.
19/L
válasza:
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!