Mit csináljak, ha nem is létezem mások számára?

"Ha én hívom el őket, akkor vagy nem érnek rá, vagy nincs kedvük, valamilyen mondvacsinált okkal lemondják, vagy ha nem, akkor ott ülök 15 percig a helyszínen, majd amikor felhívom őket telefonon, akkor mondják, hogy elfelejtették, és már van más programjuk. " - Gondolom olvastad, de ha nem tetted meg, akkor most gondolom igen.

Én is teszek érte, elhívok embereket, odamegyek emberekhez, ismerkedek emberekkel, de elfelejtenek. Nem vagyok bunkó, nem vagyok nagyképű, nem vagyok mai tömeg, nem tartom magam sekélyesen butának sem, avagy nem csak a ruhák, cipők, egyszarvúak, és pláza témáim vannak. Próbálok tenni azért, hogy jobb legyen, de úgy nehéz, ha senkit sem érdeklek.

Kedves első és egyben harmadik válaszoló: Nem ismersz, elolvastad azt, amikor ezt írom le, hogy mi a problémám, ez pedig neked nem jelent semmit. Nem ismered hogy nekem mi a fontos, hogy én milyen értékeket tartok fontosnak, hogy milyen a humorom, milyen a beszédstílusom, milyen a kedvem, vagy mennyire vagyok szürke, vontatott, vagy unalmas. Kérlek, ha csak negatívan tudsz hozzászólni, és semmi segítő, vagy hasznos választ prezentálni ( az nem segítő, hogy "vedd a kezedbe a qurva életed" ), akkor legyél szíves nem válaszolni többet. Köszönöm szépen.

Negyedik válaszoló: Van hobbim, de ezzel sem változott semmi. Már komolyan kezdek elgondolkozni, hogy tényleg én vagyok a rossz, ( persze nem úgy, ahogyan azt a kedves első/hamradik gondolja ), és én is gondoltam már rá, hogy akkor innentől kezdve csókolom, majd keres az, aki akar. Csak az a baj, hogy tényleg nem keresett senki. Köszönöm a válaszodat. :)