Mit csináljak, ha nem is létezem mások számára?

A családi körülményeimet hosszú lenne leírni, maradjunk annál, hogy nem szeretném részletezni, mert hosszú lenne, és rengeteg rossz emléket hoznék vele elő.

Egyszerűen nem létezem más emberek számára: nem hívnak el sehova, nem hiányzom senkinek, ha nem vagyok ott, nem veszik észre, ha ott vagyok, akkor sem. Ha én hívom el őket, akkor vagy nem érnek rá, vagy nincs kedvük, valamilyen mondvacsinált okkal lemondják, vagy ha nem, akkor ott ülök 15 percig a helyszínen, majd amikor felhívom őket telefonon, akkor mondják, hogy elfelejtették, és már van más programjuk. Van egy párom, és egy szem barátnőm, de onnantól kezdve nem létezem senkinek. Senki sem nyílik meg nekem, hosszú idő után sem, a párom sem tette meg, igaz, ő alapból sem lelkizős fajta. Engem mindenki könnyen elfelejt, soha senki nem jegyez meg magának, nem válaszolnak az üzeneteimre, holott tudom, hogy elolvasták, és megkapták. Velem senki nem akar lenni, senki sem szeret velem lenni. Sz-r ez így, és nem tudom, hogy meddig tudom senkiként folytatni ezt az egészet, el vagyok keseredve.

18/L