Betegségnek tekintsem, hogy utálom a társaságot és szeretem a magányt, egyedüllétet?

Betegségnek nem mondanám, vannak ilyen maguknak való emberek.

Más kérdés, hogy a családoddal szemben elég parasztság így gondolkodni a hátuk mögött. Az ő kedvükért igazán megtehetnéd, hogy minél előbb "megszabadulsz" tőlük és elmondod nekik ugyanezt. Főleg a feleségednek, aki talán még szeretne mást és rendes családot.

Te ilyen vagy, ezt nem tudod megváltoztatni. Talán annyi, hogy a házasságod előtt talán több időd lehetett magadra, az egyedüllétre, a bezárkózásra, most viszont átlendültél a túloldalra, a családod "miatt" nincs elég időd a magányra. Ezért is érzed azt, hogy eleged van.

Próbálj meg több időt egyedül tölteni, akár úgy, hogy elutazol 1-2 hétre valami magányos helyre, ahol senki nem ismer. Tudom, a család és a munka miatt nehéz, de talán helyrebillent egy kicsit a másik oldalra.

Hasonló típus vagyok én is, idegenek társaságára nagyon kevés igényem van. A család mellett is szükségem van egyedül töltött időre. 50+ nő vagyok, három gyereket neveltünk fel a férjemmel, nagyon jó a kapcsolatunk.

Szerintem nem betegség, de én próbálok dolgozni ez ellen, hogy ne adjam meg magamat ennek teljesen, mert attól félek, hogy ez kóros méreteket is ölthet.