Annyira összetört a szívem és végtelenül magányosan érzem magam mint még soha, mit lehet tenni?

Nekem is volt ez így mikor elhagyott egy nagyon szeretett ember..

Kínlódtam sokáig, aztán a főnököm megsajnált és négyszemközt ezt mondta :

" Gondolj arra,hogy régen mással hempereg,aki elhagyott és eszébe sem jutsz "

Nyers volt,de igaza volt és hamar elfelejtettem, mert mindig erre gondoltam,amikor hiányzott....

5 évvel ez előtt ért véget egy olyan kapcsolatom, amiben úgy éreztem meg találtam azt akit mindíg is kerestem. Egyik napról a másikra történt, az azt követő pár hónapom teljesen melankólikusan telt. Körülbelül fél évembe telt még összeszedtem magam lelkileg.

Elfogadtam az egészet és már nem érzem azt, hogy szükségem volna valakire az életben. Személy szerint azt érzem, hogy miután voltam vele és előtte még másokkal is, számomra ennyi volt a "pár keresés". Nem hiszem azt, minden áron mindenkinek szüksége van valakire.

De, ami nagyon fontos az az, hogy számodra kérdező, ez egyáltalán nem kell, hogy így legyen. A leg jobb tanácsot amit adhatok az az, hogy kezd el leírni (kézzel papírra, vagy egy naplóba, ez fontos) nagyon őszintén azt, hogy mit érzel. Fontos, hogy az ember ledobja magából ezeket a terhelő érzéseket. Eltarthat egy darabig míg megkönyebbültnek érzed magad, de a lényeg az, hogy "beszéld meg magaddal az érzéseidet". És próbáld meg tisztázni magadban azt is, hogy most hogyan tovább. A szünetelés akár több éves távon is képes segíteni, vagy ahogy azt mondják "az idő gyógyít".

Kitartás! 27/F

"folyamatosan egy másik személyre gondolok a nap 24órájában, kínoznak az emlékek és a mi lett volna ha gondolatok"

A múltat nem tudod visszahozni.

Volna ... - Nem úgy van, így van.

Nézz előre, és magadra gondolj, hogy jó jövőd legyen.