Végtelenül szánalmasnak és nyomorultnak érzem magam, te mit tennél?

Azt hiszem már majdnem minden ismerősöm előtt leírtam magam, senki se szeretne a társaságomban lenni. Érzem, hogy szinte mindenki lenéz/viszolyog tőlem, mintha még a tanárok is a többiekhez képest másodrendűként kezelnének. Körülbelül fél éve nem beszélek szinte senkivel. Amikor az iskolában vagyok olyan mintha álmodnék, mert senki sem reagál a létezésemre. Először nagyon sokat sírtam, de most már csak közönyös vagyok. Szeretnék végre kitörni ebből, de ez nekem nagyon nehéz, egyáltalán nem látom, hogy pontosan mit kellene tennem, teljesen kétségbe vagyok esve. Légyszíves, ha van bármi ötletetek osszátok meg velem!