Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Öngyilkosság, mint ténylegesen...

Öngyilkosság, mint ténylegesen ésszerű megoldás az elhúzódó magányra?

Figyelt kérdés

Már nem bírom nagyon tovább. Voltam már Havervagyon, ilyen-olyan körökben, de egyre inkább nincs értelme az egész életnek.


Ahogy a klasszikus mondja: "you are already dead". A hasonló értékrendszerű emberek már zárt körökben vannak, az egyetemnek már régóta vége, akkor volt kb. utoljára lehetőségem megfelelő embert találni. Nem akarok tovább feleslegesen szenvedni.


Ez nem önsajnáltatás, azon már rég túl vagyok. Nem tudom még, meddig húzom. Jövőre leszek 33 éves és ha nem jön össze addig semmi, akkor szeretnék méltósággal búcsúzni az élettől. A társadalmat nem érdekli, ha "későn érő" vagy. A nőket sem. Nincs értelme egy érzelmileg sivár életet fenntartani.



szept. 20. 09:24
1 2 3
 21/25 anonim ***** válasza:
48%

19 lepontozva de miért?

Ha normalizálod a körülményeid és mindenképpen szeretni akarsz valakit gondoskodni akkor az örökbe fogadás reális. Vagy kezdetnek egy kutya örökbe fogadása.


Mondom ezt úgy hogy full ronda pasi vagyok és jelentős összegért járok prostizni egyáltalán nem jelentős fizuból mert máshogy nem kaphatok ölelést sem,jó az mondjuk más hogy nem csak ölelést kapok de érted a lényeget.


Az örökbe fogadás mellett természetesen aktív lehetsz társkeresőkön különféle csoportokban.

Ha ronda vagy mint én nos akkor nagyon leszűkült a lehetőségek tára de attól még az örökbe fogadás opció ha leleményes gondoskodó ember vagy bár nem tudom egyedül álló férfinak van-e lehetősége. A közösségi kapcsolatokat is keresheted viszont hozzám hasonló ként nem annyira sikeres bár én nem csak ronda vagyok de nem az a társasági ember félénk gátlásos stb.

Ettől függetlenül valóban segítő szándék motivált.

szept. 21. 16:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/25 anonim ***** válasza:

Nincsen esetleg valamilyen tematikus klub, a lakhelyedhez közel, ahová tudnál csatlakozni? Felénk van könyvklub, amatőr csillagász klub, meg idősek klubja, de az itt most nem releváns. Ezeket azért írtam, mert hátha feléd is van valami ilyesmi, amihez tudnál csatlakozni és hátha sikerül valakit ott megismerned.


Sajnos, ennél jobb ötletem nincsen, pedig nagyon átérzem a helyzeted, bár egy jó tízessel fiatalabb vagyok. Hihetetlenül nehéz mostanában párt találni, olyant pedig kiváltképp, akivel úgy igazán passzoltok, minden téren. Ezt a fajta hiányt meg semmi sem képes pótolni, legyen szó a legjobb barátodról, vagy hobbiról, elfoglaltságról.

Szóval tényleg megértelek. Ezért is kívánok neked sok erőt, kitartást és komolyan remélem, hogy hamarosan sikerül megtalálnod azt a valakit, akire vágysz.

szept. 22. 11:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/25 anonim ***** válasza:
0%
#22 lehet leszophatnád.
szept. 22. 13:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/25 anonim ***** válasza:
63%
Világéletemven egyedül voltam,,de nem dramatizáltan ezt a helyzetet, ez nekem természetes volt mindig ia. Az öngyilkosság nem megoldás. Nekem a pénz jelentene minden problémára megoldást, sajnos perpillanat nem vet fel a pénz. De akkor sem az öngyilkosság a kiút
szept. 26. 19:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/25 anonim ***** válasza:
100%
Kérdező, a magányság a depresszió és a szociális fobia, olyan dolog hogy aki nincs ugyan abban a cipőben az nem tudja megérteni és hogy milyen benne lenni, nekem is sajnos ilyen problémáim vannak évek óta, a szüleim jó emberek mindent meg tesznek nekem de még ők se nem értik meg a problémámat hiába magyaraztam el nekik éveken keresztül nem tudják milyen az benne lenni meg más családtagjaim se nem értik meg belefáradtam nem mondok semmit nekik inkább , nekem se nem voltak barátaim sulis éveimben és most se nincs a mai napig akikkel el mentem volna ide oda, sulis éveimben nem tartottam rá igényt hogy barátkozak , eleinte voltak akik nem fogadtak el és kiközösítetek engem bántottak is ütöttek ököllel meg szavakban bántottak össze vissza dumával, akkor utána már nem barátkoztam senkivel igazán többé suliban végig tehát magányos voltam ot, más helyszínen jártam suliban nagy városban, ahol lakok az egy vidék de sajnos otthon nem el fogadó emberek vannak nem túl barátságosak tudom mert jártam ismerkedni és a nagyvárosban de sajnos semmi nem jött össze, voltak unoka testvéreim nem kevés, jártam hozzájuk párszor fater vitt hozzájuk engem de aza helyzet unoka testvéreknek nekik se nem voltam fontos és közülük is voltak akik nem fogadtak el ,ahogy teltek az évek felnőttek én is felnőttem mindegyik szanazét ment a saját útjára még jobban lese szartak meg le szarnak fel adtam többé nem mentem utánuk nemis írtam nekik, úgy hogy már ők se nem érdekelnek, felnőtten nehezebb kapcsolatot építeni, barátságot még valahogy lehet találni, de már párkapcsolatot nehéz főleg férfinak nagyon nehéz, minden téren a külső és a képmutatás lett a fontos nagyon is, én se nem voltam soha népszerű a nők szemében, pedig semmi baj nincs a külsőmvel annyira legfeljebbb az hogy a szemeim nem 100% az egyik kicsit húzódik de nem észrevehető annyira, vannak akiknek úgy látják hogy csinos vagyok de a lányok nem ezt lássák bennem ez minden. Kérdező én egyet értek veled mert hasonló cipőben vagyunk. 24/F.
okt. 1. 19:11
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!