Öngyilkosság, mint ténylegesen ésszerű megoldás az elhúzódó magányra?

Tapasztalatból mondom, hogy amíg görcsösen kerestem a megfelelő társat, nem találtam rá, sőt, mivel mindenáron meg akartam találni, minden idiótával képes voltam összeállni, hogy ne legyek egyedül. Aztán, mire ezt felismertem magamban, már én is jóval elmúltam 30. Elkezdtem hobbit keresni, lefoglalni magam, majd önismereti témákba belevetni magam és tanulni magam (hülyén hangzik, de pontosan erről van szó, meg kell tanulni önmagunkat).

Mire megfogalmazódott bennem, hogy valójában kire/mire van szükségem és szépen körvonalazódott, hogy ténylegesen mit szeretnék, rátaláltam a páromra. Egészen addig csak sodródtam, kerestem a társam, de ide-oda csapódtam, mert valójában azt sem tudtam, én ki vagyok, nem hogy a másikban mit keressek. Amint letisztult minden, megoldódott a dolog.

Rengeteg magányos ember van. Nem feltétlen az ő hibájuk, olyan világot élünk, ahol az ember teljesen el van veszve, ha egyedül van. De van belőle kiút, ha igazán figyelsz magadra és megismered magad. Én azzal kezdtem, hogy youtube-on rákerestem önismereti videókra. Szakembernek már csak akkor fizettem, amikor régi traumákat nem tudtam egyedül feldolgozni. Hidd el, megéri!

Kívánom, hogy megtaláld önmagad és legyen erőd/kitartásod megvárni a megfelelő társat, mert hidd el, jönni fog, még ha most még elképzelhetetlen is számodra!

Nem, nem megoldás. Ilyen helyzetben biztos nem.

Sajnálom, hogy ebbe zuhantál, és hidd el, abszolút megértem, ha teljesen kilátástalannak éled meg a helyzetet. Viszont a magányra mindig van megoldás!

És természetesen most nem hibáztatni akarlak, ne érts félre! Amikor az embert ennyire beszippantja a "sötétség", ennyire beszűkül, hajlamos nem észrevenni a lehetőségeket. Ez nem a Te hibád, ez sajnos a pszichénk sajátossága.

Egy javaslat amit vagy megfogadsz, vagy nem: talán egy jó ötlet nézni valami hobbit. Valami olyat, amit szívesen csinálsz - akár sportot is, az talán az egyik legjobb. Ott lehet szocializálódni, megismerni egy csomó új embert, és eleve adott, hogy van bennetek valami közös: az az adott tevékenység. Innentől kezdve már csak az ismerkedési "skilleken" múlik, az pedig fejleszthető.

Nekem speciel a baráti köröm 95%-a a sportból van. A maradék 5% még az egyetemi évekből. Nyilván ez másnak máshogy oszlik meg.

#6 Ha lettél volna a helyében, akkor nem írnál ilyeneket, hogy még jobban elvedd a kedvét az élettől!

Ui.: Én is akartam már eldobni az életem és pontosan tudom, hogy ilyenkor nem erre van szüksége a kérdezőnek.

Most akkor magányos vagy, vagy csak nőd nincs? Mert ugye attól még, hogy nincs nőd, bőven nem kell magányosnak lenned... és a nő sem garancia arra, hogy ne legyél magányos.

Ha senkid sincs, akkor javaslom, hogy elsősorban ne párkapcsolatot keress, hanem barátokat. A párkapcsolat jön-megy, ráadásul kimondottan árt a kapcsolatnak, ha valakinek csak az az egy ember az összes szociális kapcsolata.