Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Öngyilkosság, mint ténylegesen...

Öngyilkosság, mint ténylegesen ésszerű megoldás az elhúzódó magányra?

Figyelt kérdés

Már nem bírom nagyon tovább. Voltam már Havervagyon, ilyen-olyan körökben, de egyre inkább nincs értelme az egész életnek.


Ahogy a klasszikus mondja: "you are already dead". A hasonló értékrendszerű emberek már zárt körökben vannak, az egyetemnek már régóta vége, akkor volt kb. utoljára lehetőségem megfelelő embert találni. Nem akarok tovább feleslegesen szenvedni.


Ez nem önsajnáltatás, azon már rég túl vagyok. Nem tudom még, meddig húzom. Jövőre leszek 33 éves és ha nem jön össze addig semmi, akkor szeretnék méltósággal búcsúzni az élettől. A társadalmat nem érdekli, ha "későn érő" vagy. A nőket sem. Nincs értelme egy érzelmileg sivár életet fenntartani.



tegnapelőtt 09:24
1 2 3
 11/23 A kérdező kommentje:
#10: Voltam már önkénteskedni, nem változott tőle semmi.
tegnapelőtt 12:52
 12/23 anonim ***** válasza:
100%

Pontosan tudom, hogy mit érzel, a párkapcsolat hiánya, amikor valaki társas lény, nagyon kínzó tud lenni és semmilyen hobbi, barátság nem pótolja azt, mert attól még egyedül mész haza esténként. Nőként csináltam nagyon sokáig, teljesen átérzem. Főként a karácsonyok maradtak meg bennem rossz emlékként, amikor egyedül ültem a kis karácsonyfám mellett és néztem a filmeket a kanapémon, hogy teljen az idő.


Csak kitartást és türelmet tudok neked kívánni!

tegnapelőtt 13:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/23 anonim ***** válasza:
60%

9, ha vannak barátaid és magányos vagy, akkor a barátságaid diszfunkcionálnak. A családi kötelékeiddel együtt.


ha gondoskodni akarsz valakiről, kutyát vegyél, vagy járj el betegeket ápolni. Egy egészséges párkapcsolatban ilyenre csak betegség vagy egyéb kiszolgáltatottság idején van szükség, az idő 95%-ában nem.


Azt tökre értem, hgoy vágysz egy párra. De akkor azt mondd. Igazából ennyiből is kiviláglik, hgoy elég kuszák az érzéseid. Egy pszichológus segíthetne, de tekintve, hgoy szuicid gondolataid vannak, így inkább pszichiátert kellene keresned. Ők tudnak segíteni, feltéve, ha te is akarsz segíteni magadon.

tegnapelőtt 14:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/23 anonim ***** válasza:
0%

Nem, ezek csak gyenge kifogások.

Kezdve onnan, hogy barátokról beszélsz és csak a #9 hsz-ben derül ki, hogy csak szexhiányról van szó

tegnapelőtt 14:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/23 anonim ***** válasza:
#11 ne azért, hogy neked vàltozzon. csak làss el egy funkciót a vilàgban. vegyél fel súlyokat amiket elbírsz és tedd arrébb, vigyed. Aztàn a végén halj meg. Ne várj közben tüzijátékot.
tegnapelőtt 14:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/23 A kérdező kommentje:

#13: voltam én már pszichiáternél is, pszichológusnál is.


Lehet beszélni a hiányról, de attól nem fog feltöltődni.

tegnapelőtt 14:39
 17/23 anonim ***** válasza:
61%
16, pszichiáternél nem csak beszélni kell, hanem dolgozni keményen. Ezért írtam, hogy fontos, hogy te is akarj változtatni. Ha te nem akarod, a szakember hiába fogja akarni. És igen, ez sokszor azt jelenti, hogy évek munkájával a jelenlegihez képest a feje tetejére állítod a saját életed. De onnan nézve akkor lesz harmóniában. És hát az tuti, hogy most nem vagy harmóniában, szóval igazából... nincs mit veszteni...
tegnapelőtt 15:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 18/23 anonim ***** válasza:
Kérdező, ezt a kérdést akár én is kiírhattam volna, így, ebben a formában, annyira ugyanaban a cipőben járunk. Én 38 vagyok, nincs, soha nem is volt, és soha nem is lesz párkapcsolatom (én vagyok az, aki valamiét ESÉLYT SE KAP a lányoktól), illete barátaim sem igazán vannak, de a társ hiánya az, ami okozza nálam a súlyos lelki problémát (önbizalom hiánya, szociális szorongás, önmagam állandó megkérdőjelezése, depresszió, halálvágy). Már nem is igazából maga a párkapcsolat hiánya (bár nagyon fáj az is, hogy kimaradtam a tiniszerelemből, meg a huszas éveim csúcsát is "elvesztttem") bánt, hanem az, hogy így családra, gyerekekre, unokákra sincs esélyem. Azt látom folyton, hogy a kortársaimnak már nemhogy gyereke, gyerekei vannak, de azok már kb. iskolába járnak, én meg itt vagyok és évek, évtizedek óta próbálok találni mindössze egy lányt, aki elfogad engem, aki esélyt ad nekem, akivel végre elkezdhetnénk végre... De neeem, nekem esélyem sincsen... 38 vagyok most, pár éve elhatároztam, hogy a 40.-ik születésnapomig (vagy pont azon) meghalok. Az persze korántsem biztos hogy odáig kibírom. Nagyon erősen, hullámokban jön rám a halálvágy (általában akkor amikor elkezdek gondolkozni a helyzetemen, mit lehetne csinálni, hogy lehetne megoldani (vagy amikor látok boldog párokat, vagy épp a régi osztály, iskolatársakat, hogy milyen boldog család, nekem ilynben nem lesz részem), akkor jutok el oda, hogy nincs jó válasz, egyetlen válasz a halál), többnapos, többhetes ciklusokban. Amikor sikerül nem gondolni erre az egész szarságra, akkor általában viszonylag jól vagyok, nem szorongok, relatíve tudom élvezni az életet is (azt a kevés élvezetet, pl.: jó kaják, vezetés), de ha eszembe jut, és elkezdek ezen gondolkozni, szorongani rajta, éjszakánként alvás helyett ezen kattogni, sírva fakadni, majd naponta 3-4 órákat aludni sikerülni, motiváció, lelkesedés, érdeklődés nélkül lenni... ...akkor mindig arra jutok, hogy az EGYETLEN módja annak, hogy megszabaduljak ezektöl a gondolatoktól, az egész helyzettől,minde szartól, az az, ha zacskót kötök a fejemre, vagy felvágom az eremet, vagy felkötöm magam, vagy télen beviszkizem és kifkszek a hóra...
tegnap 07:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/23 anonim ***** válasza:
10%
Örökbe fogadàs?
tegnap 14:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/23 anonim válasza:

Sajnálom, hogy így érzel, és hogy ilyen nehéz időszakon mész keresztül. Az elhúzódó magány valóban nagyon fájdalmas lehet, és sokan átélnek hasonló érzéseket, főleg amikor úgy tűnik, hogy a dolgok nem változnak.


Fontos, hogy tudd, nem vagy egyedül ezekkel a gondolatokkal. Sok ember küzd azzal, hogy megtalálja a helyét a világban, és az érzelmi sivárság nagyon megterhelő lehet. Az, hogy már túl vagy az önsajnáltatáson, azt jelenti, hogy eljutottál egy szintre, ahol keresed a megoldásokat, és ez már egy fontos lépés.


Bár most nehéznek tűnik, érdemes lehet szakemberhez fordulni, aki segíthet a gondolataid és érzéseid feldolgozásában. A pszichológusok és terapeuták különböző eszközökkel tudnak segíteni abban, hogy jobban megértsd a helyzetedet és találj kiutat a nehézségekből.


Az élet tele van váratlan fordulatokkal, és bár most nem látsz fényt az alagút végén, nem biztos, hogy ez mindig így marad. A kapcsolatok és a közösségek újraépítése időbe telhet, de lehet, hogy egyszer csak találkozol valakivel, aki megváltoztatja a dolgokat. Ne add fel, és ha tudsz, keress támogatást az érzéseidhez!

tegnap 15:49
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!