Szerintetek ez a befelé fordulásom és a magány szeretete átmeneti időszak az életemben?

Általános és közép iskolában is csendes típus voltam, de mindig volt 1-2 barátom, akikkel a suliban lógtam és otthon is mindig az unokatesóimmal játszottam vagy hülyéskedtem. Mondhatnám, hogy szociálisabb voltam jóval, mint most.

Elsős hallgatóként két klikknek is a tagja voltam egymás után, de valamiért úgy éreztem, hogy nem tudok megnyílni teljesen előttük, legalábbis a csoporttársaim előtt. Úgy döntöttem, hogy nem akarok egyikben sem "harmadik kerék" lenni, ezért inkább kiléptem belőlük. Voltak azonban felsős barátaim, habár velük nem mindig tudtam beszélgetni. Az egyetem négy éve alatt az összes szobatársam lelépett, mert mindig összebarátkoztak valaki mással vagy otthagyták az egyetemet...

Szóval mondhatnám azt, hogy nem nagyon volt állandó baráti társaságom négy évig. A nyolc félévből kB 5-6-ot egyedül töltöttem szobatárs nélkül, továbbá 7 félévet klikk/csoportbeli barátok nélkül. Időközben a portásokkal, a koli dolgozókkal vagy éppen a koliban teljes időben lakó emberekkel kezdtem el barátkozni, mivel a kollégium szállásként is működött. Volt, hogy néha hozzájuk látogattam be vagy egy-két felsőshöz, de nem voltak ezek a látogatások olyan gyakoriak.

Furcsa volt először megízlelnem a "felnőtt" és önálló életet, hozzá adva egy adag egyedüllétet.

De ahogy az idő telt, egyre jobban hozzászoktam és megszerettem, hogy az időm nagy részében egyedül vagyok. Sokkal jobban szeretek már például egyedül menni vásárolni vagy éppen programokra. A munkahelyem is elég csendes és szinte teljesen egyedül vagyok ott is 8 órán keresztül. Örülök hogy egyedül lehetek a munkahelyemen, sőt otthon is örülök annak, ha éppen nincs senki otthon, mert még a családommal lakok.

Csak egy barátnőm van aki nagyon közel áll hozzám, de azért van egy pár haverom is, de ők nem nagyon érdekelnek jelenleg. Egy hónapban kB 2-4x megyek közösségbe vagy éppen találkozom a barátaimmal...

A gimiben ambivertáltnak tartottam magam, de már inkább az introvertált felé hajlok. Pedig amúgy tudok nagyon extravertált, nyitott és közvetlen is lenni. Könnyen Tudok sokat hülyéskedni, nagy ritkán buliba is megyek. Olyan extravertált introvertáltnak is mondanám magam, de valahogyan már nem igénylem mostanában a társaságot, vagy legalábbis ritkábban.

Szerintetek ez átmeneti időszak vagy már kialakult a személyiségem? Az egyetem miatt lehet ez?

Kis remetének érzem magam. 😊

Valaki hasonló vagy ismer hasonlót?