Ez csak egy átmeneti időszak?

Sziasztok. 23 éves egyedülálló srác vagyok. Van rendes munkám ,két haverommal lakom albérletben. Egy komoly kapcsolatom volt de az sem tartott egy évig. Az akkori párom megcsalt. De nem is igazán érzem azt hogy hozzám való volt. Ez volt kb két éve. Azóta vagyok egyedül, én akartam így . Gondoltam így egyszerűbb lesz az életem. Semmi stressz, kompromisszum stb. Szóval el voltam. De egy éve megismertem egy lányt és volt köztünk ez az de inkább csak húzta az agyam. Pedig úgy éreztem hogy ő a nekem való. Szerintem ő csak egy "b" tervnek tartott engem. És most ahogy próbálom túltenni magam rajta egyre jobban azt érzem hogy magányos vagyok és nincs senkim. Egyre jobban félek az egyedülléttől olyan annyira hogy csak bambulok órákig hogy hogy juthattam idáig hiszen mindig jókedvű és pozitív voltam. Nagyon sokat gondolkodok a múlton hogy mi és miért történt így. És a jövőmről egyszerűen semmi. Azt érzem hogy nincs holnap, nincs miért felkelnem. Hobbiaim vannak de nincs türelmem hozzá. Egyszerűen feladom. Stresszelős tìpus vagyok. Akkor is ideges vagyok ha nincs miért. Ebből az állapotból van kiùt ? Vagy mi van ha egyedül maradok. Mit tudtok tanácsolni? Mit tennétek a helyembe?

De komolyan amit ti is meg tennétek arra vagyok kíváncsi . Hogyan lehet kiszakadni ebből az életvitelből?