Kiket érint már most nehezen ez az időszak és miért érzitek így?

Kicsit engem, mert már most jobban szembesülök a magányommal, mint azt vártam volna. Pedig itt vannak a szüleim, akiket szeretek és becsülök, csak közben mégis hiányzik a korombeliek társasága.

Barátságok sorra koptak ki idén, pedig mindegyik, kivétel nélkül, 5+ éves volt, volt, ami 10 is ráadásul. Párkapcsolatom pedig sosem volt még, ez a tény pedig 1 évvel ezelőttig teljesen hidegen is hagyott.

A közösségi média pörgetését is egyre tudatosabban kerülöm, mert bár nem sajnálom senkitől sem az örömöt, sem a másokkal közösen átélt boldog pillanatokat, közben mégis rosszabbul érzem magam, amiért nekem ilyenben nem lesz mostanában részem.

Elég nyomasztó egy érzés, pedig tényleg vettem a fáradtságot, és elmentem egy rakat programra az egyetemen is, bár szétszéledtünk, neten próbáltam tartani a barátaimmal a kapcsolatot, de olyan tömör válaszok érkeztek, amikre napokat, rosszabb esetben heteket kellett várnom, hogy elment a kedvem. Kondizni is kezdtem pár hete, de a magány így is megvan. Az a baj, hogy képes vagyok ebbe annyira belelovalni magam, hogy konkrétan szúrni kezd a mellkasom a végére :c