Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Mi lenne a célom az életben,...

Mi lenne a célom az életben, hogyan találjam ezt meg?

Figyelt kérdés

Kicsit úgy érzem az utóbbi években egyre inkább eltűnt a hitem, a céljaim, és igazából az élet is belőlem. Felkelek, elmegyek dolgozni (3 műszak..), hazajövök, kajálok, telefonon hasztalanul töltöm az időmet zenehallgatással és értelmetlen böngészgetésekkel. Majd alvás, és megint a munka. Nem tudom mi a célom, úgy értem miért csinálom én ezt az egészet..(életet). Nem motivál különösképp semmi, nincsenek barátim, semmi történés nincsen az életemben. Jövőre nézve meg.. lakásom kvázi sosem lesz, honnak vakarnék elő 20-30 milliót? Lesz majd egy lerobbant kis autóm, és elcsövezek egy panelban egy lakótárssal? Még ha fent is tudnám magamat tartani, akkor is ugyanúgy egyedül leszek a magánnyommal és a céltalansággal. Igazából nem szeretek túlságosan élni, a legtöbb ember rideg, utálatos.. Nehezen barátkozom, nehezen is tudok beilleszkedni. Nem vagyok átlag fiatal, és mivel az ízlésem sem egyezik velük többnyire, nem igazán tudok haverkodni senkivel sem. Bulik nem vonzanak, inni nem iszom, nem is dohányzom. Könnyen feladok mindent, nincsen bennem kitartás. Dolgozni eljárok mert "muszáj".. amíg az ember él, vannak létszükségletei és fent kell hogy tartsa magát. De a munka is kínszenvedés, nem szeretek járni.. oké, tényleg nem egy jó munka, sőt én rossznak mondanám.. de vannak sokkal pokolibb munkák is ennél, ismerek olyanokat akik 8-10 órában brutális fizikai munkát végeznek a melegben, hidegben. Mégis "boldogok", szeretnek élni. Én nem tudom, mi visz engem előre, egyelőre nem találom ezt. Régebben megvolt a kockulás hobbinak, meg elbíbelődtem a kis dolgaimmal. De mióta ilyen fásult lettem, egyszerűen már nem köt le az égvilágon semmi, esetleg ideig óráig adott időközönként. Szóval elég pesszimista lettem, ridegnek, sötétnek, és utálatosnak látom a világot. Elkorcsosult, felgyorsult világ van, csak az elvárások és a hajtás. Oké, valószínűleg ez 20-30 éve is így volt, maximum nem ennyire. De nem igazán találom a helyem a világban egyszerűen. Van félretett pénzem, gyűjtögetem egy ideje de fogalmam sincs hogy mire.. Jövő biztonsága persze, de annyit egy élet alatt nem tudok összegyűjteni.. nem mellesleg jelenleg úgy érzem, hiába lenne akár kacsalábon forgó palotám is, ha egyszerűen nem vagyok boldog, nem szeret senki és magányos vagyok. Az anyagi biztonság csak 1 dolog, de összességében semmi, attól még nem lesznek céljaim, nem fog semmi sem előre vinni az életben. Sokszor elgondolkodom azon, hogy miért vagyok ilyen, úgy értem annyi meg annyi nyomorult szegény ember van a világon.. akik tényleg a pokolból jöttek, nincs semmilyük DE mégis szeretnék élni, tudnak mosolyogni, jókat nevetni a munkahelyükön. Valami mégis csak viszi őket előre. Egyszerűen tényleg nem tudom, hogy miért szállok nap mint nap harcba? Miért tűrök? Miért kell ez nekem? Persze jön a válasz, elkell hogy tudd tartani magad. De azért szenvedjek csak, hogy depressziós roncsként tudjak enni, inni, melegben legyek? Ennyi?! Kellene valami cél, valami amiért tudok küzdeni, hogy érezzem, lássam az értelmét a mindennapoknak. Eljárhatnék színházakba, elmehetnék kirándulgatni, vagy random programokra, rendezvényekre.. De minek? Egyedül csak feszengenék az első 10 perc után, és jönnék is haza. Tudom, mert próbálgattam valamennyire. Régen még elvoltam azzal, hogy bementem a városba egy jót kajálni, beültem egy filmre ha úgy volt, vagy csak sétáltam a városban. De most nem vagyok rá képes, hamar jön rám a rosszkedv és a magány érzete ahogy másokat látok. Régebben ez sem zavart ennyire, elvoltam magamnak. Haverom is hív sokszor hogy gyere játszani, de folyton elutasítom vagy halogatom már, mert nem köt le a videójáték. Vagy kihív a városba, de ott sem érzem jól magam. Zagyvaságokról beszélgetni egy üdítő vagy egy pizza mellett? Régen ezzel sem volt bajom, de most egyszerűen untat, felszínesnek találom ezeket a "kijárkálásokat" is, értelmetlennek. Elvagyunk, nyomunk pár fogyatékos poént. Ilyenkor 1-2 perc erejéig jó kedvem lesz, de ez nem tartós, elmúlik. Hazamegyünk, van hogy 1 hétig nem keressük egymást, mert nincsenek igényeink (főleg nekem). Barátnő nem volt még, de nem is tudom hogy szeretnék-e.. Persze fontos lenne nekem is a szeretet, az összebújások. De ehhez megkellene találnom a számomra tökéletes párt, akivel egy hullámhosszon vagyunk, és tényleg beletudok szeretni majd. No meg aztán én mindig is féltem a kötöttségektől, esküvő, összeköltözés? Van bennem emiatt egy félelem, szorongás. Megszoktam hogy egyedül vagyok (persze családdal), és különösképp nem kötődöm senkihez. Mindig is az életben ha volt bármilyen szituáció, szerettem ha megvolt a szabad mozgásom, csúnyán mondva a menekülőútvonal. Például a munkában ilyen a felmondási idő, frusztrál hogy nem mehetek el csak úgy, hanem engem ott tarthatnak, és ha mégis elmegyek akkor akár súlyos összeget fizethetek. Szóval picit így vagyok a barátnő dologgal is, hogy mi van ha lány belém szeret, és én is belé, de mondjuk kiderül pár hét után hogy mégsem érzem jól magamat vele, hamar elmegy nálam a rózsaszín köd. Nem fordíthatok csak úgy hátat, le kell ülnöm vele és beszélni, végig nézni a fájdalmát, ahogy miattam sír. Valószínűleg persze csak túlgondolom ezt is, de én ilyen vagyok. Nem szeretek, illetve félek is a kötöttségektől. Mivel nem volt benne részem, számomra ez idegen, ijesztő. Szóval itt vagyok nagyon fiatalon, de nem látom a jövőmet, nem látom a fényt az alagút végén. Hiába lesz munkám, hiába tartom majd fenn magam egyedül is, mert a helyzet semmivel sem lesz jobb. Barátkozni nem tudok egyszerűen, munkatársaim felnőttek, vagy idős emberek.. Megvan a saját kis életük, nem akarnak velem foglalkozni, eljárkálni ide-oda, meg én sem velük. Mégis mit kezdenék egy 40-50 éves családos emberrel, aki éli az életét? Vagy ő velem? Neten pedig nekem sosem sikerült az ismerkedés, ha messze lakik az illető az instant bukta, ha pedig véletlen sikerül is életben találkozni, akkor sem biztos hogy tényleg összetudtok haverkodni.


Érez valaki hasonlóan, fiatalok? 23 éves vagyok egyébként



2023. nov. 5. 01:58
1 2 3 4
 21/32 anonim ***** válasza:

Mindenki ilyen borusan látja az életet akkor hol tartana a világ? Már nem léteznénk

"Mindenki a saját sorsának kovács"és pont.

Bármilyen szr akkor is te kovácsolhatod a sikert.

Aki jól élnek szerintetek mennyit szenvedtek és kényelmetlen helyzetben voltak?Rengeteget csak őknem nyavajogtak csak cselekedtek

2023. dec. 4. 17:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/32 anonim ***** válasza:
100%

Hasonlóan érzek némileg, de én már 50-hez közel vagyok. Túl egy házasságon és egy rakat f os munkahelyen, és miért?? Mert huszonéves koromtól csak túlgondoltam mindent és azon tö költem, hogy jajj, lehet, hogy szarul sül el adoog... Á, nekem ez nem menne... Jajj, ez macerás... Jajj, mi lessz, ha...És mégis minek éljek, mi legyen a célom???

Á, úgysem kellenék neki, úgyis vége lesz.


Mialatt ezeken a fa szságokon tépelődtem, addig bármi értelmesebbet is csinálhattam volna. Ennél még az is jobb lett volna, ha minden hétten mással randizok, mert legalább az esélyt megadtam volna magamnak.


Bármi jobb annál, mint a saját nihilista, önsorsrontó gondolataid hálójában vergődni.

Neked a nagy szerencséd az, hogy még fiatal vagy, még bőven van időd bármit is pótolni, megvalósítani. Nagyobb szívás, ha idősebb korban jön rá valaki, hogy ja... Hát de jó lett volna, ha mégis csak megpróbáltam volna!

Kérdés, akarsz-e változást, vagy így mégis csak jó neked.Le lehet élni egy életet langyos fosban, ímmel-ámmal is, de nem érdemes. És ahogy mondom, ha eljön majd később a visszatekintés ideje, akkor lehet nagy lelki teher szembenézned azzal, ahogyan most gondolkozol.

Talán az a baj, azért nincs benned semmi inspiráció, mert kevés az önismereted, a tapasztalatod. És talán nem is jó felé keresgélsz. Magadat kell először jobban megismerned. Én így idősebb fejjel ismertem meg magam újabb oldalról, hogy igazából milyen területek érdekelnek. Most jöttem rá, hogy hoppá, van eszem, tudok tanulni, csak fiatal koromban elhitették velem az ellenkezőjét ez máris egy kihívás, inspiráció, lett egy új tulajdonságom, a becsvágy. És még más egyebek amiket eddig nem tudtam magamról mert nem kaptam megfelelő visszajelzéseket és amúgy is teljesen rossz irányban keresgéltem.

Talán nálad is csak valami hasonló lehet.

Ami fontos, hogy ne kényszerből akarj változást. Ne azért tegyél bármit is, mert más is ezt teszi, mert társadalmi elvárás, meg hasonlók ne másokat nézz. Azt nézd, hogy belül mi van, hogy te milyen emberként, milyen életben éreznéd jól magad. De ha az lesz a válasz, hogy neked tökéletesen jó így ahogy van, akkor az is oké.

Hogy mások elfogadják e az életüket úgy ahogy van, azt pedig nem tudhatod. Nekik sem biztos, hogy őszinte a mosolyuk.

2023. dec. 25. 12:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/32 anonim ***** válasza:
22# hasznos volt számomra is ez a válasz, köszönöm
2023. dec. 25. 13:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/32 anonim ***** válasza:
Talalkozz Istennel majd o megmondja
2023. dec. 25. 15:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 25/32 anonim ***** válasza:
100%
Meghato a sztori és örülök hogy részletesen leirtad. Gyors, könnyű megoldás nincsen a problémádra. Termeszetjárást ajánlanám kezdetnek. Mondjuk határozd el, hogy megcsinálod az országos kék túra útvonalát. Ez adna egyfajta célt az életednek. Lehet magányosan is menni, társakkal is. Kezdetnek ennyi,,de nyilván osszetettebb a probléma.
jan. 29. 01:01
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/32 anonim ***** válasza:
100%

Egyszerűen csak élvezd az életet. Tedd olyanná amit élvezni tudsz. Ha arra van igényed keress barátokat, ha arra akkor párkapcsolatot, emellett találj valami olyan hobbit- elfoglaltságot ami boldoggá tesz.

Én világ életemben magamnak való, extrém introvertált voltam/ vagyok. Haverkodást/barátkozást pl egyáltalán nem igénylem, szeretek egyedül lenni, most is, és már tizenévesen is milliószor inkább bekuckóztam a szobámban egy könyvvel és olvastam, elmerültem❤️a könyvek fantasztikus világában, mintsem elmenjek csavarogni, bármilyen programra és üres, semmitmondó beszélgetéseket unjak órákon át. Számomra pl abszolut időpazarlás lett volna olyan dolgokról értekezni amiről a közèpsulis osztálytársaim beszélgettek, hogy épp ki kivel jár az osztályban, ki vesztette el a szüzességét, ki kit csalt meg, a többi téma mégannyira sem érdekelt, hajfestés, körömlakkok, sminkcuccok blablabla. Fiúknál se talàltam volna meg a helyem, mert ott meg a foci, kocsik, csajok téma ment, ki kit dugott meg satöbbi. Egy ilyen közegben senkivel sem tudtam azonosulni.

A könyvek társasága pont tökéletes, és elég is volt akkoriban:). Azóta persze évek teltek el, idővel, mikor már azt éreztem, hogy igényem van rá, elkezdtem aktívan ismerkedni, párt keresni ( interneten). Végül netes társkeresőn ismertem meg életem szerelmét, aki azóta már a férjem:)

Az ő társasága feltölt, megmelengeti a szívemet, szeretem❤️, ő a másik felem, a lelki társam. De mások társaságára továbbra sem vágyom. Szereztem ugyan pár olyan ismerőst online, akikkel tudok végre beszélgetni könyvekről, megosztjuk egymással egy könyvklubbon belül az élményeinket, de ennyi bőven elég. Plusz, a párom is nagy könyvmoly, így vele is órákig tudunk beszélgetni ezekről a dolgokról is.:) Közben lett 2 kis cuki kutyánk, akiket mindketten imádunk, és ők is boldogítják az életünket:).

Ha nem vagy boldog az életedben úgy ahogy van, akkor tedd azzà, tegyèl érte hogy változzon, olyan irányba ahogy te szeretnéd. A nagy herceg nem nagyon fog besétálni fehér lovon, ha nem teszel érte semmit. Én magam is 5 évig kerestem, mire olyan férfit talàltam akivel végre illünk egymáshoz.

febr. 24. 16:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/32 anonim ***** válasza:
Minden nap sétálj legalább fél órát, vagy legalább lépj ki a kapun, menj el otthonról. Láss embereket, beszélgess, telefonálj, kell a kapcsolat az emberekkel és a világgal.
febr. 26. 10:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/32 anonim ***** válasza:
41%
Legkozelebb elso kommentbe idd le a bajodat, mert igy minden oldalon vegig kell gorgetni 60 km leirast
febr. 26. 11:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/32 anonim ***** válasza:
Írj nekem.
márc. 16. 05:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/32 A kérdező kommentje:
Írj te, ha gondolod
márc. 16. 20:58
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!