Kezdőoldal » Emberek » Magány, egyedüllét » Mi lenne a célom az életben,...

Mi lenne a célom az életben, hogyan találjam ezt meg?

Figyelt kérdés

Kicsit úgy érzem az utóbbi években egyre inkább eltűnt a hitem, a céljaim, és igazából az élet is belőlem. Felkelek, elmegyek dolgozni (3 műszak..), hazajövök, kajálok, telefonon hasztalanul töltöm az időmet zenehallgatással és értelmetlen böngészgetésekkel. Majd alvás, és megint a munka. Nem tudom mi a célom, úgy értem miért csinálom én ezt az egészet..(életet). Nem motivál különösképp semmi, nincsenek barátim, semmi történés nincsen az életemben. Jövőre nézve meg.. lakásom kvázi sosem lesz, honnak vakarnék elő 20-30 milliót? Lesz majd egy lerobbant kis autóm, és elcsövezek egy panelban egy lakótárssal? Még ha fent is tudnám magamat tartani, akkor is ugyanúgy egyedül leszek a magánnyommal és a céltalansággal. Igazából nem szeretek túlságosan élni, a legtöbb ember rideg, utálatos.. Nehezen barátkozom, nehezen is tudok beilleszkedni. Nem vagyok átlag fiatal, és mivel az ízlésem sem egyezik velük többnyire, nem igazán tudok haverkodni senkivel sem. Bulik nem vonzanak, inni nem iszom, nem is dohányzom. Könnyen feladok mindent, nincsen bennem kitartás. Dolgozni eljárok mert "muszáj".. amíg az ember él, vannak létszükségletei és fent kell hogy tartsa magát. De a munka is kínszenvedés, nem szeretek járni.. oké, tényleg nem egy jó munka, sőt én rossznak mondanám.. de vannak sokkal pokolibb munkák is ennél, ismerek olyanokat akik 8-10 órában brutális fizikai munkát végeznek a melegben, hidegben. Mégis "boldogok", szeretnek élni. Én nem tudom, mi visz engem előre, egyelőre nem találom ezt. Régebben megvolt a kockulás hobbinak, meg elbíbelődtem a kis dolgaimmal. De mióta ilyen fásult lettem, egyszerűen már nem köt le az égvilágon semmi, esetleg ideig óráig adott időközönként. Szóval elég pesszimista lettem, ridegnek, sötétnek, és utálatosnak látom a világot. Elkorcsosult, felgyorsult világ van, csak az elvárások és a hajtás. Oké, valószínűleg ez 20-30 éve is így volt, maximum nem ennyire. De nem igazán találom a helyem a világban egyszerűen. Van félretett pénzem, gyűjtögetem egy ideje de fogalmam sincs hogy mire.. Jövő biztonsága persze, de annyit egy élet alatt nem tudok összegyűjteni.. nem mellesleg jelenleg úgy érzem, hiába lenne akár kacsalábon forgó palotám is, ha egyszerűen nem vagyok boldog, nem szeret senki és magányos vagyok. Az anyagi biztonság csak 1 dolog, de összességében semmi, attól még nem lesznek céljaim, nem fog semmi sem előre vinni az életben. Sokszor elgondolkodom azon, hogy miért vagyok ilyen, úgy értem annyi meg annyi nyomorult szegény ember van a világon.. akik tényleg a pokolból jöttek, nincs semmilyük DE mégis szeretnék élni, tudnak mosolyogni, jókat nevetni a munkahelyükön. Valami mégis csak viszi őket előre. Egyszerűen tényleg nem tudom, hogy miért szállok nap mint nap harcba? Miért tűrök? Miért kell ez nekem? Persze jön a válasz, elkell hogy tudd tartani magad. De azért szenvedjek csak, hogy depressziós roncsként tudjak enni, inni, melegben legyek? Ennyi?! Kellene valami cél, valami amiért tudok küzdeni, hogy érezzem, lássam az értelmét a mindennapoknak. Eljárhatnék színházakba, elmehetnék kirándulgatni, vagy random programokra, rendezvényekre.. De minek? Egyedül csak feszengenék az első 10 perc után, és jönnék is haza. Tudom, mert próbálgattam valamennyire. Régen még elvoltam azzal, hogy bementem a városba egy jót kajálni, beültem egy filmre ha úgy volt, vagy csak sétáltam a városban. De most nem vagyok rá képes, hamar jön rám a rosszkedv és a magány érzete ahogy másokat látok. Régebben ez sem zavart ennyire, elvoltam magamnak. Haverom is hív sokszor hogy gyere játszani, de folyton elutasítom vagy halogatom már, mert nem köt le a videójáték. Vagy kihív a városba, de ott sem érzem jól magam. Zagyvaságokról beszélgetni egy üdítő vagy egy pizza mellett? Régen ezzel sem volt bajom, de most egyszerűen untat, felszínesnek találom ezeket a "kijárkálásokat" is, értelmetlennek. Elvagyunk, nyomunk pár fogyatékos poént. Ilyenkor 1-2 perc erejéig jó kedvem lesz, de ez nem tartós, elmúlik. Hazamegyünk, van hogy 1 hétig nem keressük egymást, mert nincsenek igényeink (főleg nekem). Barátnő nem volt még, de nem is tudom hogy szeretnék-e.. Persze fontos lenne nekem is a szeretet, az összebújások. De ehhez megkellene találnom a számomra tökéletes párt, akivel egy hullámhosszon vagyunk, és tényleg beletudok szeretni majd. No meg aztán én mindig is féltem a kötöttségektől, esküvő, összeköltözés? Van bennem emiatt egy félelem, szorongás. Megszoktam hogy egyedül vagyok (persze családdal), és különösképp nem kötődöm senkihez. Mindig is az életben ha volt bármilyen szituáció, szerettem ha megvolt a szabad mozgásom, csúnyán mondva a menekülőútvonal. Például a munkában ilyen a felmondási idő, frusztrál hogy nem mehetek el csak úgy, hanem engem ott tarthatnak, és ha mégis elmegyek akkor akár súlyos összeget fizethetek. Szóval picit így vagyok a barátnő dologgal is, hogy mi van ha lány belém szeret, és én is belé, de mondjuk kiderül pár hét után hogy mégsem érzem jól magamat vele, hamar elmegy nálam a rózsaszín köd. Nem fordíthatok csak úgy hátat, le kell ülnöm vele és beszélni, végig nézni a fájdalmát, ahogy miattam sír. Valószínűleg persze csak túlgondolom ezt is, de én ilyen vagyok. Nem szeretek, illetve félek is a kötöttségektől. Mivel nem volt benne részem, számomra ez idegen, ijesztő. Szóval itt vagyok nagyon fiatalon, de nem látom a jövőmet, nem látom a fényt az alagút végén. Hiába lesz munkám, hiába tartom majd fenn magam egyedül is, mert a helyzet semmivel sem lesz jobb. Barátkozni nem tudok egyszerűen, munkatársaim felnőttek, vagy idős emberek.. Megvan a saját kis életük, nem akarnak velem foglalkozni, eljárkálni ide-oda, meg én sem velük. Mégis mit kezdenék egy 40-50 éves családos emberrel, aki éli az életét? Vagy ő velem? Neten pedig nekem sosem sikerült az ismerkedés, ha messze lakik az illető az instant bukta, ha pedig véletlen sikerül is életben találkozni, akkor sem biztos hogy tényleg összetudtok haverkodni.


Érez valaki hasonlóan, fiatalok? 23 éves vagyok egyébként



2023. nov. 5. 01:58
1 2 3 4
 1/32 anonim ***** válasza:
35%
Ugyanígy érzek mint te viszont én nem félek a kötöttségtől. 13 éves korom óta vágyok egy barátnőre de úgy érzem nincs normális lány... max a lányok 0,00001 százalékával lennék kompatibilis de azok már foglaltak
2023. nov. 5. 02:15
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/32 anonim ***** válasza:
100%

Társkereső. Ne érdekeljen, hogy mennyivel vagy mivel rontottad el az elsőt, vagy béna looser voltál, folyt a taknyod, zabáltál össze vissza, nem beszéltél vagy remegtél stb. és azért nem sikerült tartósat összehozni a másikkal.

Ha az 1. nem sikerül, majd össze jön a 3. , 10...


Depressziós lehetsz, jól írod. A gond az, hogy én is, de már úgy érzem nem lefelé haladok a lejtőn.

2023. nov. 5. 02:16
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/32 anonim ***** válasza:
59%
Mintha én írtam volna...27 évesen ugyanígy vagyok mint te...Nem igazán látok kiutat ebből! Legyünk haverok!
2023. nov. 5. 02:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/32 anonim ***** válasza:
89%
Menj le egyedül az erdőbe túrázni eggyet, és szellőztesd ki a fejed. Van egy haverom, aki 30éves és pontosan ugyan ilyen. Nem szeret dolgozni, nem szeret az emberek közelében lenni, nem szeret költekezni, nincs kitartása, nincs türelme stb. De szeret a természetben lenni. Nagyon jó barátok vagyunk, és mindig az erdőből ír, hív stb. Ahogy végez a munkával, lemegy az erdőbe, és akár estig ottvan. Ennek az egyik barátjának az változtatta meg az életét, hogy elment egy fejhallgató kiállításra, és meghallgatta a világ legdrágább fejhallgatóját, a sennheiser he 1-t.
2023. nov. 5. 02:59
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/32 anonim ***** válasza:
Válassz egy célt.
2023. nov. 5. 07:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/32 anonim ***** válasza:
28%

Bocs, de 3 muszakdroid eletpalyan mire szamitottal? Ezert mondtak az isiben, hogy tanulni kell.

Dedikald az eleted arra, hogy elmenj iskolakba, es elmondd a diakoknak akiknek még nem fejlett ki a prefrontális kortex az agyukban, hogy tanuljanak.

2023. nov. 5. 08:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/32 anonim ***** válasza:
46%
Most kellene elkezdeni az önismeretet és a pszichoterápiát.
2023. nov. 5. 08:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/32 anonim ***** válasza:
100%
Kicsit depis vagy , vagy pedig ki vagy égve. A 3 műszak nem a legjobb,az éjszakázás sokszor depressziót is tud okozni. Az élet alapba céltalan a célokat mi magunk keressük meg az életnek. Keress te is célokat. Sportolj , keress valami hobbit , barátkozz , mozdulj ki , lökd ki magadat kicsit a komfort zónádból. Nagyon le ültél mint az iszap és bele kerültél ebbe a mókuskerékbe. Utazz ,gyűjts élményeket , próbálj pozitívan előre nézni,mindenkinek vannak nehézségei, ha gondold irj privit:)
2023. nov. 5. 08:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/32 A kérdező kommentje:

5# Ez az erdős dolog nem hangzik rosszul, tényleg gyógyító ereje van a természetnek. De inkább ellazítana csak főként, lenyugtatna. És ez ami bennem van, ez nem stressz. Ez inkább nagyfokú elkeseredettség, céltalanság, kiégettség. Illetve munka után egyedül bóklásszam az erdőben, fel-alá? Lehet majd teszek ezzel egy próbát, de ettől nem várok azért megváltást. A fejhallgató bemutatósat nem értem..


9# Bár olyan könnyű lenne ez. Keress célokat, barátkozz, mozdulj ki.. Épp ezaz hogy nem találom a célomat, barátkozás nagyon nehezen megy, kimozdulni pedig egyedül nem jó. Picit feltöltődést tud adni, de csak kattog a fejem, egyedül vagyok a gondolataimmal.. De utána bejövök, ugyanaz folytatódik tovább. Régebben imádtam volna utazgatni, felfedezni. De mára már ez is közömbös lett, nem igazán érdekelnek az utazgatások sem.


8# Próbáltam pszichiátert keresni, de vagy lekoppintottak, vagy 4-5 hónapot kellett volna várni.. Legalább 10 számot hívtam fel.

2023. nov. 5. 11:39
 10/32 A kérdező kommentje:
3# Írj privátban ha gondolod!
2023. nov. 5. 11:59
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!