Komoly problémára utalhat, ha évek óta leépítettem az összes barátomat és senkivel se tartom a kapcsolatot?

Ez attól függ, hogy miért tetted igazából, ahogy többen is leírták.

Manapság nagyon nyomják ezt az "ember társas lény" dumát, és ráerőltetik az emberre, mint a friss házasokra a gyerekszülést, de igazából magadnak kell eldönteni.

Egyedül lenni is előnyös bizonyos szempontból. Amikor egyedül vagy, azokra a dolgokra figyelsz, amiket szeretsz csinálni, van időd megsimerni saját magadat, és a saját magad boldogságát keresni. Lehet boldognak lenni egymagadban is.

Viszont az sosem baj, ha vannak emberek, akikkel azért tudsz beszélni dolgokról, amikről beszélni kell. Ehhez persze igazi barátok kellenek, nem azok, akik bejelöltek Face-en, aztán néha ráírtok egymásra, hogy szevasz.

Annak, aki sokkal jobban igényli a társaságot, biztos nehéz egyedül, nyilván szenvedni senkinek nem muszáj. Ha te hiányolod a barátaidat, akkor szerezd vissza őket, vagy szerezz újakat. De ha jól vagy így, ha úgy érzed, boldog vagy, akkor felesleges. Én azt mondom, jó, ha van egy egyensúly itt is, mint mindenben, jó, ha van egy vagy kettő igazán közeli ismerősöd, barátod, akikkel tudsz beszélni a problémáidról, de közben akik hagynak is kibontakozni egymagadban.

Szóval tedd fel magadnak a kérdést: boldog vagy így? Mik az okai, hogy nem akarsz velük kapcsolatot tartani? Tettek valamit, vagy csak elhidegültél? Azt se felejts el, hogy ez normális. Nagyon ideálisan és szépen hangzik egy örökkön tartó barátság, de nagyon ritka. A legtöbb ember nem tartja a kapcsolatot a régi, gyerekkori barátaival, iskolatársakkal, főleg, ha a munka mellett elkerültek egymástól. Ez így van rendjén, emberek jönnek-mennek az életünkben. Ha valakit hiányolsz, az is normális, de tehetsz is ellene, igazából nem kötelező hagyni, hogy hiányozzon vagy elmenjen valaki, ha a barátság még ott van. De ha nincs már ott, akkor meg jobb is, ha leépíted őket. Igazából nincs értelme, hogy kétszínű érdekbarátai legyenek az embernek, akikre nem számíthat a bajban, akkor már inkább jobb egyedül. Legalább magadtól tudod, mire számíthatsz.

Ha aggódsz magadért, mindenképpen magadban keresd a választ, mert itt senki nem fogja neked megmondani, hogy jó-e vagy nem, hogy nincsenek meg a régi barátaid. Végső soron, ha segítségre van szükséged, keress fel egy pszichológust, és mondd el neki a problémát. Egy szakember sokkal behatóbban tud rávezetni téged a dolgokra, mint így látatlanban egy csomó idegen, akiknek gőze sincs róla, ki vagy, mindenki csak a saját tapasztalataiból építkezik - én is - de nem biztos, hogy mások tapasztalata illik a te életedre.

Szerintem nem hátráltat senkit ha leépíti az embereket akik nem építik tovább az életét. Ez előbb utóbb akkor is megtörténik ha már nem tudtok rezonálni egymással. Ez egy teljesen normális folyamat.

Valamiért megfogalmazódott benned ez a kérdés. Miért?

Mert valamiért rosszul érzed magad vagy mert szerinted az a normális ha sok barátja van valakinek ?

A kulcs mindig a te érzésed.

És hogy mit szeretnél?

Milyen vagy ? Milyen barátokat szeretnél? Ha éppen most egyedül tudsz kibontakozni és nem érzed szükségét akkor nem fogsz barátkozni.

Viszont amint bekerülsz egy egyensúlyi állapotba, akkor jönni fognak a jó típusú emberek akiket később barátoknak mondhatsz.

De ha tetszik ha nem mindig azok fognak körülötted megjelenni amilyen természet rád is jellemző vagy ami benned is megvan csak jó mélyen. Hasonló a hasonlót vonzza elven. Ami fent az lent és fordítva.

Szóval lényeg: nem a barátokban van hanem benned és az érzéseidben.

Szerintem beléd költözött Diogenes szelleme.Mem tudom - keresed màr a hordót beköltözni?

Egy profi ördögűző kiűzi belöled!