Hogyan tehet ilyet egy 25 éves szép lány hogy a vonat elé ugrik?

50-es, de milyen dolog történhet intézetis gyerekkorodban, ami ilyen szinten elrontja még a felnőtt kort is? Úgy értve, persze, nem volt előtte egy idilli szülői kép, de az ilyen gyerek elmenekülhet egy belső álomvilágba, ahol álomszülők nevelik fel. Ő egy művészlelkű lány volt a verseiből kiindulva, aki művész, annak megvan rá a képessége, hogy belső világokat teremtsen. A művészet ugyanis a saját belső világunk kiterjesztése a külvilágba. Idealizálhatott volna olyan szülőképet magának, amilyenre vágyott legbelül, de ha ő nem kaphatta meg, akkor motiválhatta volna az, hogy a saját gyerekének viszont megadja. A saját gyereke képében ő átélhette volna a saját idealizált gyerekkorát is. Lehet, hogy a párkapcsolata is hibás volt benne, hogy nem tudta a nőt úgy kezelni, ahogy azt kellett volna. Talán nem ismerték elég jól egymást mélységeiben.

Elnézést a példáért, eszemben sincs embereket és kutyákat összehasonlítani, de állítólag a nyomorúságos életű, menhelyes vagy kóbor kutyák elképesztően hálásak akkor, ha egy szerető családba kerülnek. Sokkal hálásabbak, mint egy fajtiszta, boltban vásárolt csodakutya. Mert tudják, honnan jöttek, és maximálisan értékelik azt, amikor az életük jóra fordul. Ezt igazán megtanulhatnák az emberek is.

53,

De igen, tisztában van ezekkel.

De neked fogalmad sincs a depresszióról: van fedél a fejem felett, van mit ennem, van munkám stb... Azonban vannak olyan gondolatai, amiktől nem tud szabadulni. Egész nap azt hallja, hogy egy szerencsétlen, rossz, semmire se jó ember. Boldogtalan, nem okoz neki örömet semmi, nem tudja boldogsággal megélni a ritka pillanatokat. Mintha kikapcsolnák a hálás és boldog gombot az ember fejében.

Amíg nem voltál depressziós, ne alkoss véleményt, hogy milyen emberek a depressziósok.

Öntelt,hálátlan?

Te pedig tudatlan, buta, ostoba.

#53 azért legyünk reálisak, az éhező afrikaiak akik amúgy egészségesek is qrvára leszarják azokat akik mondjuk végtag nélkül születnek, és nem verik a seggüket a falhoz örömükben. Ahogy ez a lány is lehet látszólag "megvolt mindene" de az az 1 gond szép lassan felemésztette. És azt is lássuk be, hogy általában csak akkor értékel valamit egy ember, ha elveszítette, ahogy te is mondtad honnan a francból tudná bárki milyen elveszíteni valakit egyik percről a másikra, ha még sose veszítette el? De egy lightosabb példa, mondjuk egy barátnő. Együtt vagy vele, nincsenek nagy gondok de áhh inkább szakítasz, mert úgy van kedved, általában akkor jössz rá hogy hiába az az 1 kis gond amúgy egy tök rendes csaj volt, és hülye voltál hogy eldobtad.

És aki képtelen megszabadulni a démonjaitól (nem vallási értelemben), az lehet úgy van vele hogy már nem bírja tovább, és inkább kilép. Habár én azért valami kellemesebb halált választanék, mondjuk főbe lőném magam, mert ez hogy kettévág egy vonat aztán még ott vergődök mint egy levágott fejű csirke elég brutális ... A lényeg a lényeg: az ő döntése volt, el kell fogadni.