Hogyan tehet ilyet egy 25 éves szép lány hogy a vonat elé ugrik?

#27, kitartást barátom, remélem, hogy túléljük valahogy!

#28, nagyon tisztellek, egy igazi hős vagy! Anyukám is ebben a cipőben jár, a hugomat gondozza. Ez az egyik oka a depressziómnak, hogy néznem kell, ahogy anyukám beleöregszik és elhervad ettől a hatalmas gondtól és tehertől, amit a sérült húgom okoz (nyilván nem direkt) egy egész életen át. Ezért nagyon jól tudom, milyen nehéz valakit gondozni, és teljes szívből tisztellek, ahogy anyukámat is!

#31, én tényleg nem játszom meg magamat, őszinte mosolyt és szeretet adok, nem tudok közömbös vagy bunkó lenni. Egyszerűen nem megy. De érzem, hogy a lelkem így olyan, mint egy gyertya, ami egy ideig fényt ad másoknak, de ideje véges és a lángja el fog aludni. Ezt érzem, hogy már pislákol a lángom.

Üdv.: #26

Nem tudom hány ezer milliárdszor kell leírni, hogy azok az emberek lehető legboldogtalanabbak, legelveszettebbek és olyan istentelen, gyámoltalan, szar életük van (amit kb. szavakban nem lehet kifejezni), akik folyamatosan posztolgatnak mindenhova és tökéletes kirakat életet akarják mutogatni a nagyvilágnak.

Ez a lány ugyanezt csinálta, miért nem lepődök meg, hogy így végezte? Folyamatosan bizonyítani akart, olyan “hahahaha nekem tökéletes az életem tövig bekaphatjatok” stílusban. Csak a végén rájött hogy ez nem vehet sehova….

Állandóan, főleg lányok. Mutogatják a tökéletes életüket csakazertis megmutatom jelleggel. Belül meg majd megpusztulnak a depressziótól és nem tudnak mit kezdeni magukkal! Mennyire érdekes hogy az ilyenfajta kirakatlányokra irigyek a legtöbben…ha nincs meg a belső béke, akkor cseszhetitek!

Eminemnek is volt öngyilkossági kísérlete pályája csúcsán, nem is egy!

Owen Wilson is próbálkozott, őt utolsó pillanatban mentették meg. Avicii, Amy Winehouse, Kurt Cobain holnapig lehetne folytatni.

Szóval hiába mutogatod a tökéletes életed. Intelligensebbje inkább szánalmat érez. Mert tudja, hogy valakinek bizonyítani akarsz, mert legbelül kongsz az ürességtől.

Azok az emberek a legboldogabbak, akik szarnak a közösségi médiára, szarnak szó szerint mindenkire! Akik max. évenként posztolnak valamit ami tényleg fontos, és csak maguknak akarnak bizonyítani és csak önmagukhoz mérik saját magukat!

35

Mi ilyen baja lehet valakinek magával?

Mármint csak arra tud az ember ilyenkor gondolni, hogy gyerekkorában, valami hülyeségen felhúzta magát, valami akár lényegtelen dolog is lehet,, aztán vissza vissza jöttek ezek a gondolatok, ismétlődtek ezek a szituációk ez miatt, aztán amikor hosszabb ideig egyedül volt akkor egyre csak nőttek benne ezek és egy idő után azt veszi észre, hogy nem tud beilleszkedni sehova, magányos, mindenki kerüli stb..

Ez lehet, hogy valami olyan dologgal kezdődött ami teljesen lényegtelen, és onnan nőtte ki magát

Ebből kijönni viszont egy kész művészet

#35: Nem a 32-es válaszoló vagyok, de ugye tudod, hogy rengeteg olyan biokémiai folyamat van a háttérben amit nem tudsz befolyásolni, viszont genetikai halmozódás is a ráadhat egy lapáttal. Ráadásul nincs két egyforma „agy”. Mármint az idegkapcsolatokat aktivitását is értendően. Plusz ott vannak a pszichológiai, környezeti faktorok.

Eü-ben dolgozom. Képzeld el, tudok őszintén örülni, tiszteletteljes vagyok, és nem tartom magamat összképileg rossz embernek, de a realitás talaján maradva, nem is vagyok egy szentfazék, és bőven akadnak rossz tulajdonságaim is.

A héten találkoztam újra a radiális idegsérülést szenvedő páciensemmel, és a sok terápiát + otthoni munkát követően, szinte teljesen funkcióképes lett a keze, viszonylag rövid idő alatt. De még rengeteg ilyen esetet felsorolhatnék. Olyat is, h együtt sírtunk örömünkben, h a 3. hónapban sikerült megemelnie egy kis fakockát az illetőnek. (Stroke-on ázesett hemis beteg).

Tehát mondhatni még szakmai „sikereim” is vannak.

Viszont 6 éve diagnosztizáltak enyhe depresszióval. Kb. fél éve súlyos depressziós epizóddal.

Ezzel meg is vétóztam ezt az állítást is: „Azok az emberek a legboldogabbak, akik szarnak a közösségi médiára, szarnak szó szerint mindenkire! Akik max. évenként posztolnak valamit ami tényleg fontos, és csak maguknak akarnak bizonyítani és csak önmagukhoz mérik saját magukat!” Már vagy 3-4 éve nem méregetem magamat senkihez, szharok le mindennemű személyes pletykát, és sohasem érdekeltek a sztárok, színészek stb... magánélete, max. a munkásságuk. Csak fb-m van, az is a csoportok miatt.

Mégsem vagyok boldog, és a 32-es válaszoló gyertyás hasonlata tökéletesen kifejezi ezt az állapotot. Nem kívánom senkinek átélését/átérzésêt, ahogy sajnálkozásra sincs szükség csak szimplán az már egy előrelépés lenne a társadalomnak, ha sikerülne elfogadnia ezt a dolgot mint egy valós tényt. Egy utca embere valószínűleg a kvantum fizikát sem feltétlenül érti meg/fogja fel, vagy a szubatomi részecskéket, még is elfogadja a létezését, mindezt érzelemileg tőle elhatárolódva.

Bárkinek bármilyen problémája lehet, kérdező, és ezek jelentős részén nem segít se egy bizonyos életkor, se egy bizonyos külső, illetve még egy (jól működő) párkapcsolat se.

Lehettek mentális problémái. Lehettek lelki problémái. Lehettek fizikai problémái. Lehetett depressziója. Lehetett egy tragédia vagy veszteség a háttérben. Lehetett, hogy egyszerűen belefáradt az életbe. Számtalan oka lehet, ezt csak ő tudta biztosra.

Ismételten, bárki és bármi miatt követhet el öngyilkosságot, ne kezeljük az ilyen esetek különböző módon olyan felszínes dolgok miatt, mint amilyen a külső...

25/N

Az a baj sokan alapvetően lenézik a mentális betegségeket, mert hogy csak az ember fejében létezik... valóban ott létezik igen, csak épp ugyanúgy tönkre tudja tenni az ember életét mint egy " kézzelfogható " betegség. Csak épp itt a társadalomtól sem kap segítséget az ember, aztán egy idő után eljut oda, hogy a remény is eltűnik, hogy esetleg egyszer jobb lesz. Na akkor következik ez be.

Nekem pl OCD-t osztott a sors, tavaly év elején hasonló cipőben voltam, mondjuk úgy a sors intézte úgy hogy késsem le a vonatot.

De lényeg ami lényeg, hogy mire valaki eljut ide, ahhoz kell idő, és ezért kéne az, hogy ha valaki jelzi, hogy gond van akkor ne legyintsünk rá, vagy ami még rosszabb gúnyoljuk ki, hanem igenis kell vele foglalkozni, néha akár egyetlen megértő ember, vagy pár jó szó is megmenthet valakit.