Hogyan tehet ilyet egy 25 éves szép lány hogy a vonat elé ugrik?

Kérdező, te még nem éltél át ilyet. Kívánom, hogy soha ne is kelljen.

Neked butaságnak és értelmetlen dolognak tűnik, de ezt egy évek óta szuicid gondolatokkal élő ember nem így látja.

Neki akár éjjel, akár nappal van, csak szenved mentálisan.

Szerintem hagyjuk ezt a kérdést. Fogadd el, hogy létezik ilyen és mindig is létezni fog. Jobb, ha csak ennyit tudsz az egészről.

Legyen szép napod!

Hogy lehet valaki olyan egybites, hogy szerinte a b..szhatóság megoldja egy nő minden problémáját, és mentális gondjait?

Megdöbbentő, hogy milyen torz képetek van a nőkről, mint emberekről.

Érdekes ez. Az elmúlt pár hónapban rengeteg öngyilkosságról szóló cikket lehetett találni, köztük volt jó pár hasonló korú fiatal nő/férfi. Ő róluk miért nem születtek hasonló, sajnálkozó kérdések? Jah, mert nem ütötték meg a „szép/helyes” kategóriát? Mert ezt kétszer is ki kellett emelned...

Nem csodálom, hogy egyre többen kilépnek ebből a világból. Még egy tragédiából is presztízs kérdést kell csinálni.

Az öngyilkosság egy evolúciós zsákutca, amihez a saját elménkre történő ráébredésünk adja a gázt, és a súlyos depresszió adja a szikrát. Nem tudom, ugyan arról a lányról beszélünk e, aki lírai búcsúlevelet írt, de ebből is látszik, hogy a lány egy hihetetlenül mély érzelmű, és intelligens valaki volt. Ez nem egyedi eset. Akik jobban átlátják a világot másoknál, akár érzelmi, akár tudományos síkon, azok észreveszik, mi minden nem stimmel a civilizációval. Ajánlom figyelmedbe a Sunset Limited filmet, ott elég jól kifejtik, miken agyal egy öngyilkos-jelölt. Talán a lány rájött, hogy 25 éves korára már mindent megélt, amit szeretett volna, az agyából kifacsarta az összes endorfint, és innentől nincs már feljebb. Ha összeházasodik, akkor se, ha gyereket vállal, akkor se. A motivációját én átérzem, átlátom, viszont a cselekedetét nem. Bármennyire is nehéz az élet, ragaszkodni kell hozzá. Ez az evolúció alaptörvénye. Az állatokra például nem jellemző az előre eltervezett, szándékos öngyilkosság. Persze van 1-2 extrémebb eset olyan állatoknál, akiknek magas az érzelmi intelligencia, például csimpánzok, elefántok, de akkor is sokkal ritkább, mint embereknél. Ez azért van, mert az állatok nem látják a jövőt. Ők élik mindennapjaikat, lesz ami lesz alapon. Vagy megélik a holnapot, vagy nem, de próbálkoznak. Ezzel szemben mit lát egy ember? Csak azt, hogy minden nappal egyre öregebb, lelketlenebb, és lassabb lesz. Mert az élet nem fer. Könnyebb lenne öregen születni, és folyamatosan fiatalodni, mert úgy az élet egy hatalmas nagy felfele ívelő pálya lenne, de így, gyakorlatilag hogy mindent megkapunk az elején, életkedvet, fiatalságot, energiát, és az élet abból áll, hogy ezt fokozatosan elveszítjük, sokan ezt nem képesek feldolgozni, elviselni. Mint például Petőfi, József Attila, vagy épp Ady. Vagy sok híres rockszár, meg lehetne még sorolni. Ezek az emberek mind elképesztően érzelmesek, és intelligensek voltak a maguk módján, még az önpusztítás ellenére is, és átlátták, miket tartogat számukra az élet hátralévő része, és akár önnön kezükkel vetettek véget ennek, mint mondjuk Avicci, vagy Chester Bennington, vagy épp önpusztító életet éltek, hogy hamarabb vége legyen, mint Ady, esetleg szándékosan rohantak bele a vesztükbe, mint Petőfi. Kérdezhetnéd, miért? Miért öli meg magát egy világsztár? (itt mondjuk a Linkin Park énekesére gondolok) Hisz mindent megtehet. Pénz, nők, kocsik, siker, mindene megvan. Hát pont azért, mert ezek bár megvannak nekik, de az öröm már elinfálódott benne. Mint annó a pengőforint. Hiába nyomtattak ki tízmilliárd millpengőt, értéke már nem volt, ugyan így, hiába éltek át ezek az emberek már élményeket, nem élvezték, mert kikopott belőlük.

Tehát, leírtam ezeknek az embereknek a motivációját, méghozzá úgy, hogy nekem soha eszembe nem jutna öngyilkosnak lenni, akkor se, ha ismerem a háttér motivációt. Úgy élem az életem, hogy az élményekkel csínján bánok. Nem lövök el minden puskaport fiatalon, én 85 évesen is szeretném élvezni az életet. Mondjuk, horgászattal. Vagy a természet élvezetével. Nyaralgatni se járok sűrűn, azokat a nyugdíjas éveimre tartalékolom. Hogy legyen később is új inger. Ezeknél az embereknél az volt a gond, hogy elfogytak az új ingerek, és megcsömörlöttek. Tanuljunk az ő hibáikból.

Én amikor először kerestem nagyon jól külföldön a szakmámmal, azt hittem én vagyok az atyaúristen, kb mindenkivel úgy beszélgettem, hogy tényleg én valami nagyon extrém jó csávó vagyok.Némelyik embernél bejött, némelyiknél nem

Aztán egy idő után rájöttem, hogy annyira nem szeretem a munkahelyi közeget, unalmas a munka is stb.. frusztrált lettem

És bejött az egzisztenciális válság ami valamelyest azóta is tart

Valszeg ő is úgy látta, hogy, bejön a másik nemnek, mindneki kapásból szereti, de mégsem szereti az életét, hiába szerették mások, és meg akarták dugni 24/7-ben, ha a magával töltött időt nem élvezte.

Rengeteg sikersztorit lehet olvasni, hogy valaki megváltoztatta a külsejét, és mindenki másképp kezeli attól fogva, pedig a személyisége tök ugyanolyan unalmas mint előtte, de mégis a világ megváltozott a külső változása óta..

Sokuk aki ezen a változáson keresztül megy, arra a következtetésre jut, hogy a világ marhára felszínes, és elég nehéz olyan emberek közé kerülni, ahol nem azért szeretnek amit szolgáltatsz nekik.. és ez a felismerés sokkolóan hathat, és ha ebből valaki nem tud kijönin akkor mit csinálsz?

Mármint csinálhatod, azt, hogy élvezet, instagram modellnek elmész stb.. de belül tudod, hogy ez üres

Csak egy ötlet