Miért van az, hogy néha vágyom társaságra/barátra aztán ránézek egy-egy emberre és a kedvem elmegy a világtól? Van aki még így van ezzel?
Barátkeresős csoportban szoktam látni ismerkedős posztokat, aztán megnézek egy-egy profilt és összeszorul a gyomrom, ha rá gondolok, hogy én ilyenekkel próbálnék ismerkedni ahol egy percet nem bírnák ki:
* egoista BME-s önfényező informatikus/mérnök pali (akin az arcán látszik, hogy minden perc kínos magyarázkodással telne karrier meg siker témában)
* nagyvilági, föld felett lebegő csinike Corvinus-os kiscsaj, aki az első perctől kezdve levegőnek nézve és közölné "bocsi, de nekem mennem kell" (miközben semmi társkereső célom nincs)
* agyontetovált, belpesti romkocsmázós, manga/hentai és mindenféle japán baromságokat posztolgató szubkultúrás fura alak, akivel minden egyes perc úgy telne mintha két külön nyelvet beszélnénk
Mindennapi életben is érzékelem, hogy senkivel nem találom meg a közös hangot, talán azért, mert én iszonyatosan szenvedtem mindig is a tanulmányaim/karrierem alatt. Nem vagyok sikeres, bruttó 300-at szenvedek össze olyan munkával amire az egészségem is ráment (és ettől még lehetne ezerszer rosszabb munkám, tehát a legjobb rossz választás), külsőre is jellegtelen vagyok, semmi téma sem érdekel csak politika, fröcsögés, foci és ennyi. Illetve szűz és gátlásos valamint beszédhibás is vagyok.
Ilyen személyiséggel pedig elismerem, hogy nehéz barátkozni, de akkor mégis én hol találhatnám meg a saját társaságom?
Nem értem a masszív lepontozást :D
A kérdező saját állítása, hogy semmi más nem érdekli a fröcsögésen kívül. Saját maga sikertelen ezt a frusztrációját pedig mások lenézésével próbálja ellensúlyozni, lásd a véleménye a BME-s Corvinusos emberekről.
Vidéki kocsmákban ülnek ilyen beépített bútorok és osztják az élet nagy igazságairól az igéjüket.
#10: "Mi az h munkahelyi nyomas miatt lenne szukseged baratra?"
Na vajon? Csapatépítők, trécselések, pletykák, susmusok (kinek van barátja/barátnője, lehet xy meleg, csalja a párját vagy gyereket vár). Nem létezik olyan munkahely, ahol kussban le tudod húzni a munkaidődet.
Ugy van ahogy mondtad.
És ez mind meglesz? Ugyan úgy a szájukra vesznek.
Te mondtad egyedül jol elvagy. Igy nem is értem mit foglalkozol mással. Ha meg zavar akkor a munkahelyeden kéne mégis csak jobban beilleszkedned.
Az ember társas lény, legyen szó párkapcsolatról / házasságról / vagy csak szimpla baráti beszélgetésekről. Én is örömmel olvastam, hogy a 40+ jól el tudsz beszélgetni. Talán az lehet az oka, hogy mi még egy olyan generációból jöttünk, ahol a személye kapcsolatok valóban személyesek voltak, oda mentünk, megbeszéltük, megcsináltuk, megtettük stb. Ma már a kényelem a jellemző...
A felszínes dolgok, az emberek érintőlegesen beszélgetnek, ismerkednek, senki sem nyitja meg magát a másiknak, miért is tenné... Persze vannak kivételek azokat kell igazán megbecsülni....
Meg kell találni mi az amiben el tudsz merülni, lehetőség szerint jó lenne valami sport, elsőre mondjuk futás, kerékpár vagy valami olyan amit egyedül is űzhetsz mindentől függetlenül. Az emberek amíg valamivel nem tűnsz ki nem fognak olyan szinten foglalkozni veled, amilyen szinten szeretnéd. Ahhoz meg kell állni és időt szánva megismerni a másikat, na erre ma már nincs idő....De ha valami klappol arra érdemes időt szánni...Nekem pozitív tapasztalatom van "szürke-egér típusú" emberekkel, akiket jobban megismerve, pótolhatatlan személyeket ismertem meg! Mindenhez idő kell és türelem.... 41/F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!