Van itt olyan, aki tudatosan maradt szingli/pár nélkül? Idősebb korodra megbántad, hogy ezt az "életformát" választottad?

Azaz igazság, hogy nagyon is vágyom egy "tűzön-vizen át kitartunk egymás mellett" párkapcsolatra, ami az egymás iránti szereteten, bizalmon, tiszteleten, kompromisszum képességen alapul. Egy társról, aki megéli velem a jó pillanatokat, de nem engedi el a kezem a bajban sem, és én sem az övét (bármiről is legyen szó).

Így kicsivel 30 fölött rájöttem arra, hogy mivel ezt a párkapcsolati vágyamat próbáltam kielégíteni...egy hullámvasút lett az egész életem, illetve ezáltal a gyerekemmé is. Boldog szerelmes időszak az első időszakban, akár 1 évben...aztán kételyek, hűtlenség, hazugságok, anyagi kihasználás. Ezek által a hangulatom ingadozó gyakran, döntésképtelenné válok, romlik az anyagi helyzetem mivel nulla energiám van, az önbecsülésem megsemmisül és egy motivált, csinos, életet imádó nőből/anyából egy roncs válik. Persze, utána újra "felépítem magam".

Saját ingatlanom van, jelentős havi szintű bevételem, a munkám által rengeteg ingyen programlehetőséghez/nagyértékű ajándékhoz jutok, amit a párom is élvezhet + szeretek is sokat adni, a másikat motiválni, boldoggá tenni. Régebben azt gondoltam, hogy jajj de jó enyém a világ. Ki akarna megcsalni? Elhagyni? Átverni? Amikor mellettem egy könnyű, boldog életet élhet. Így egymás után a 3. teljesen csőd kapcsolatom után be kell lássam, hogy a férfiak szemében az abszolút kihasználható balek vagyok. Rossz az emberismeretem, ezért újra és újra nem tudom kiszúrni az igazat a hazugtól.

Na, de visszakanyarodva a kérdésemre. Nem akarok így élni. "Szingli" időszakomban is teljesen jól megvagyunk a lánykámmal. Kiegyensúlyozott élet, amire egy gyereknek szüksége van. Sok programot csinálunk, vannak barátaink. A szexualitásról le tudok mondani a nyugalomért cserébe. Mindig sok hódolom van, de már tudatosan az esélyesnek tűnő jelöltekkel sem ismerkedem, mert már félek az újabb lelkiválságtól, illetve hogy a gyerekemet is tönkreteszem a rossz választásaimmal.

Van itt olyan, aki már idősebb és tudatosan nem választott maga mellé párt/társat/férjet/feleséget? Nem bántad meg? Hogy jutottál erre a döntésre?

Sokan mondják, hogy csak annyi a gond, hogy nem találtam meg a megfelelőt magam mellé. Az első fél-1 évben mind3 párom tökéletesnek tűnt, és csak utána derültek ki a párkapcsolatunkat ellehetetlenítő tényezők. Kész szerencsejáték az egész számomra/számunkra, és nem tudom, hogy jó lenne-e erre egy újabb jegyet váltani.