Milyen érzés örök szinglinek lenni?

A szingli az nem jelent sem önmegtartóztatást, sem párnélküliséget.

Mindössze nincsen elköteleződve egyetlen emberhez.

Így nincsen aki bármit is számon kérjen, nincsen aki korlátozzon bármiben is. Oda megyek ahová akarok, akkor amikor csak akarok, azzal akivel csak akarok és azt vásárolok amit csak akarok.

Én csak az előnyeit látom, mások véleménye meg nem érdekel.

Én ilyen vagyok kb. Nem tudatosan amúgy, nem vagyok párkapcsolat ellenes, csak nagyon kevés emberrel találkozom, sose szerettem a nyüzsgést. "Bepróbálkozni" legfeljebb akkor szoktam ha tényleg annyira bejön az illető és úgy érzem lehetne valami... hát ilyen fényévente van. Nem szoktam magányos lenni, utoljára 2020-ban éreztem magam annak 1-2 nap alatt elmúlt. A saját dolgaim eléggé lekötik a figyelmem. Emiatt barátnak se vagyok túl jó, mert elkerülöm őket, kifogásokat keresek, hogy miért nem tudok találkozni és hasonlók.

Amikor ismerősök/rokonok viccelődnek rajtam pusztán mert szingli vagyok azt viszont nem szeretem, van akivel inkább meg is szakítottam a kapcsolatot mert egy szót nem lehetett váltani vele.

Párom már volt, hosszabb rövidebb kapcsolatok.

De igazán komolyra sosem fordult.

Van előnye is, hátránya is.

Előnye, hogy a magam ura vagyok 100%-ban. Megyek ahova akarok, amikor akarok, csinálok amit akarok, veszek amit akarok, nem veszem meg amit nem akarok. Saját lakásom van, dolgozom, vannak barátaim, programjaim, szóval elég kerek életem van így is.

Ettől függetlenül megesik, hogy magányos vagyok és jó lenne egy pár, akivel közös élményeket élek át, és megoszthatom vele a sajátjaimat. Ez azért hiányzik.

Plusz szeretnék "klasszikus" családot is gyerekkel. Szeretnék apa lenni, átadni a gyereknek a világ jó dolgaiból minél többet.

Amúgy fiatalon sokat csesztettek, mintha kötelező lenne 20-on évesen családot alapítani mert az az élet. aztán jól elküldtem mindenkit a f..szba és leálltak.

Plusz azóta megváltozott a világ is.

Sok ismerősöm van egyedül. Vagy ismerek sokakat akik például házasság, gyerek után szétmentek és 40-50 évesen találták meg a párjukat, vagy az újabb céljaikat.

"Milyen érzés örök szinglinek lenni?"

Nagyon rossz érzés főleg akkor mikor látok egy párt egymással(nagyon elszomorító, ekkor általában átmegyek önsajnálatba, a sírás kerülget fiú létemre, de nem szoktam sírni).Ilyenkor mindig elgondolkodom rajta, hogy nem vagyok-e esetleg selejt... Aztán rájövök, hogy amúgy rendkívül lusta vagyok, és megnyugszik a lelkem xD.

"Ti akartátok vagy egyszerűen sosem sikerült összejönni senkivel?"

Egyszerűen sosem sikerült összejönni senkivel, keveset próbálkoztam az is igaz, de ez néhány esetben tényleg akartam is.

"Megbántátok?"

Volt amit igen, volt amit nem.

"Ha visszamehetnétek az időben, változtatnátok ezen?"

Nem változtatnék semmin se. Jó így ahogy van, mert akkor nem ugyanaz a személy lennék, mint most. Örülök, hogy ilyenné lettem, még akkor is ha sok fájdalommal jár/járt, sok veszteséggel...

"Hogyan viselitek az ezzel kapcsolatos negatív megjegyzéseket családtagoktól, barátoktól, ismerősöktől (ha vannak)?"

Én személy szerint mindig rosszul viseltem a kritikát. De ilyenkor mindig emlékeztetem magam arra, hogy ez az én hibám, de másnak semmi köze hozzá, az én feladatom kijavítani, a minősítését meg mindenki tartsa meg magának éljen az ő fejében olyan gondolat ami lehet nem is igaz.

"Nem érzitek azt, hogy lemaradtatok valamiről?"

Régen éreztem azt, most már nem foglalkozom vele, változott a hozzáállásom.

"Nincs hiányérzet amiatt, hogy sosem volt párotok?"

Van hiány érzetem mindennap, de a nap legnagyobb idejében ezzel nem foglalkozom, nincs időm ilyenen agyalgatni.

Pont ki akartam térni az anyagiakra.

Legtöbb ismerősöm nem keres nagyságrendekkel többet mint én, mégis feleződik sok költség. Albérletnél nekem szívás volt évekig másokkal élni spórolásból.

Míg párral együtt egy albérlet is sokkal könnyebben fenntartható.

Vagy egyedül esélyem nem volt jó lakást venni. Se CSOK, se kedvezmények, de még a hitel is limitált. Nyilván ezzel már be volt szűkítve, hogy hol tudok lakást venni, és hát nyilván nem presztízs környéken amivel szintén nem az ismerkedési lehetőségeimet javítom.

Plusz mindent magamnak kell intézni, megoldani, nincs ott más, hogy "elosszuk" a tennivalókat.