Hány olyan 30 feletti ismerősötök van aki régóta egyedül él?

Nyilván, de a segélyhíváson kívül más támaszt is szoktunk kapni másoktól. Talán.

Amúgy párkapcsolat nem KELL. Nem amellett érvelek, hogy kell. Hanem hogy egy háziállat nem képes helyettesíteni egy embert az életünkben. Nem csak párt, barátot sem, szülőket sem, senkit sem. A kölcsönösség olyan korlátokba ütközik ami miatt azonos érzelmi kötődés, és tartalmas kapcsolat kialakítása nem lehetséges. Ezt egyesek áthidalják a fantáziájukkal, és képzeletben olyan idealizált emberi tulajdonságokkal ruházzák fel az állatot amivel nyilvánvalóan nem rendelkezik. Mint a gyerek a plüsst. Ez aranyos meg minden, csak lesznek kritikus pontok amikor kibukik hogy ez egy illúzió. Ez így érthető?

Nem, mert van, akinek ennyi kell. Van, aki egy párkapcsolattól is csak azt a látszatot várja, hogy nem magányos, hogy van valaki, aki szereti feltétel nélkül. Vannak, akik a párjukat is kutya szinten akarják tartani.

Pl. gyereket is sokszor azért vállal az ember, hogy valaki feltétel nélkül szeresse, "istenítse", és egy baba szeretete kb olyan, mint egy kutyáé.

#23 Bennem is pont hasonló fogalmazódott meg, hogy a kutya a feltétlen szeretet állata, aki istenít téged, meg igazából elviseli az összes hülyeséget amit teszel vele.

És hogy sokak pont ugyanezt az uralkodást, kutyaságot várják egy kapcsolatban is. A párjuk is csak egy kutya.

Volt szerencsém olyan "kapcsolathoz" ahol férfiként azt éreztem, úgy vagyok kezelve, mint egy tündibündi cuki kis eb. Csak hát én nem az vagyok, nem is tartott sokáig szerencsére és ezek is hozzá járulnak, hogy méginkább távolságtartó vagyok.

És igen sajnos a gyerekvállalás is sokaknál ilyen, cukimuki-tündibündi kisbaba, meg aranyos kisgyerek aki lesi minden kívánságunkat. Aztán amint kiderül, hogy önálló élőlénnyel van dolgunk akkor azt várják mikor takarodik a házból.

Vagy pont ellenkezőleg igyekszik a szülő örök gyerekként kezelni a gyerekét, mert neki kell a kis házi kedvence, ki mindig ott van és mindig szórakoztatja őt.

Saját nagyszülőm is ilyen "a gyerekem azért van hogy" gondolkodású. Azért van, hogy kiszolgáljon, ellásson, szórakoztasson, látogasson, meghallgasson, panaszkodhassak neki, stb. Mert hát a gyereke az mindig a gyereke marad és nem egy önálló lény hanem valaki aki "azért van".