Mit csináljak, ha már nem bírom, hogy állandóan egyedül vagyok és nincsen kivel beszélgetnem?

Vannak barátaim, de velük egy jó ideje már csak a neten keresztül tudjuk tartani a kapcsolatot. Néha videocsetelünk vagy telefonálunk is, de általában csak messengeren írogatunk egymásnak. Úgyhogy velük még tudok beszélgetni, de azért ebben a formában nem az igazi és egyre kevesebb a közös kapocs is, hiszen mindegyikünk máshol él, tanul/dolgozik, más közegben mozog stb. Nekem már nagyon hiányoznak a személyes találkozások és beszélgetések, a közös programok, akár csak annyi, hogy pl. együtt sétáljunk haza és közben beszélgessünk. Viszont rajtuk kívül nincsen senki más, akivel ezt meg tudnám tenni. Így teljes napok vagy akár hetek telnek anélkül, hogy akár csak egy szót is szólnék bárkihez, értelemszerűen hozzám sem szól senki és bármit csinálok, bárhova megyek stb. egyedül vagyok. Az élet persze így is megy tovább, de egyre nehezebben viselem és tényleg nagyon rossz, hogy sosincs társaságom, sosem tudok senkivel sem csak úgy spontán eldumálgatni valamiről, megosztani a másikkal mi történt velem és így tovább. Arra sem látok sok esélyt, hogy ez megváltozhatna, mert nem járok olyan közegbe, ahol emberek között lennék, beszélgethetnénk, ismerkedhetnénk. Csak a kötelező helyekre járok, mint pl. egyetem, bolt, posta, könyvtár vagy mondjuk el szoktam menni kávézni, enni stb., és ennyi. Az egyetemi óráim nagy része online van, tehát még csak az órák kapcsán sem találkozom a többiekkel (akiket amúgy nem is ismerek, mert csúszás miatt már nem a saját évfolyamommal vagyok, ők már lediplomáztak, én még maradtam). Egyetemi programok nem igazán vannak vagy csak olyan, ami nem érdekel, nem mennék el egyedül vagy nem is alkalmas erre a célra (pl. buli, tudományos előadás). Sportolni nem szeretek ezért nem járok, a hobbimnak megfelelő közösségek pedig nincsenek errefelé. Magyarul a hétköznapok során egyáltalán nem kerülök kapcsolatba emberekkel, így pedig nehéz. Az online lehetőségeket is próbáltam, de egyáltalán nem jöttek be.