Hány olyan 30 feletti ismerősötök van aki régóta egyedül él?

Én magam ilyen vagyok. Nem is tudom már mióta vagyok egyedül, szerintem alsó hangon 7-8 éve. Még bőven egyetemista voltam, mikor utoljára volt párom.

Igazából sok oka van.

Egyrészt vonzó nem vagyok, sőt, kifejezetten ronda a külsőm. És hajlamos vagyok hízásra is, nem adok a megjelenésemre, ruháimra, stb. Nem vagyok ápolatlan büdös állat, de nem vagyok vonzó megjelenésű.

Nem vagyok érdekes személyiség. Nincs is velem nagy baj, sőt régen sokszor megkaptam nőktől, hogy bárcsak úgy néznék ki mint XY kiszemeltjük, mert én lennék az álom férfi. Aztán mára ez sincs, csak élem a kis életem.

Rohadt sokáig egzisztenciám sem volt. Albérletben lakótársakkal laktam akik szintén elég elcseszettek voltak. Valahol érthető, hiszen 30 éve felett nem más férfiakkal kellene élni hanem a párunkkal. Az nyilván nem segít, hogy ismerkedni sem mer az ember, mert mit mondjak, hogy gyere fel a 7 m2-es panel szobámba és ne zavarjon hogy közben a lakótársaim kint dzsamboriznak a konyhában az ajtó előtt.

Meg bármikor próbáltam ismerkedni csak rosszul sült el, mára meg egyszerűen nem tudom hogy kell. Barátokat, haverokat relatív könnyen szerzek, de a szerelmi életem nulla. Nyilván fentiek miatt érthető is.

Amúgy párkeresésben csak olyanok jöhettek volna szóba, akik számomra egyáltalán nem vonzóak. Nyilván azért mert én sem vagyok az, de attól még elvagyok egyedül.

Nem vagyok amúgy sem kapcsolatfüggő. Nyilván jó lenne család, gyerek is akár. De most csak azért nem fogok olyannal lenni akivel nem akarok, hogy legyen valakim.

Amúgy meg elvagyok egyedül is.

5-6 éve dolgozom, lépegettem eddig előre, lett jogsim, kocsi, kivettem albérletet önállóan, majd idén vettem saját lakást is. Felújítom és amint kész költözök is.

Hobbim is van, barátaim is. Összességében egészen kerek az életem.

Bár hozzá kell tenni, néha elkap engem is a szerelem, ami csalódással ér véget. Például pont pár éve volt egy lány, a megismerkedésünk mondhatni filmbe illő volt. Csak hát mivel nem vagyok vonzó így nyilván semmi nem lett a dologból.

És sajnos szembesülni azzal férfiként, hogy egy nő nem tekint rád férfiként, az szar érzés. Pont ezért valahol hosszú távú sebet ejt ez bennem, és valahol ezért egyfajta önvédelem is, hogy már meg sem próbálok ismerkedni sem, mert nem látom értelmét belemenni a "csak barát" szerepe.

Inkább csak leszarom a világot és élem a magam életét. Az önsajnáltatás meg siránkozás helyett inkább foglalkozom azzal amit szeretek csinálni és egyedül is relatív tudom élvezni a dolgokat.

Kicsit oylan ez, mint amikor felnőssz és elfogadod, hogy nem leszel űrjahós, majd elfogadod, hogy nem leszel soha kiemelkedően gazdag, nem leszel híresség, nem leszel focista, élsportoló, stb. Ugyanígy elfogadja az ember azt is, hogy pár nélkül kell leélnie az életét.

Én picit még pont nem esek bele a kérdésedbe, de valószínűleg bele fogok esni.

Picit vagyok fiatalabb, kicsit kevesebb ideje élek egyedül.

Az ok az, hogy külföldön élek, és itt senkit sem ismerek, senkit nem akarok megismerni. Amióta exem van, azóta vagyok egyedül.

5-os: egy szep nagy kutyad lehet,akit ugyanugy tudsz puszilgatni meg olelgetni meg meselni neki a napod. Fozni is fozhetsz es orulni fog neki!

Szoval a szexen kivul mindent csinalhatsz vele kb.

Neki te leszel a legszebb. Ugy nez rad mindig,mint az istenre. Egyszer ki kell probalnod.