Normálisnak tekinthető hogy főleg a férfitársadalom egy rétegének legfeljebb csak prostitualtak útján van lehetősége szexelni, párkapcsolatra pedig semmilyen lehetősége nincsen?

Úgy érzem hogy elég beteg világban, egy durván aberrált társadalomban kell élni, ahol elég ha férfiként nem tudsz kiemelkedni a többiek közül a nők szemében, és máris örök magányra vagy ítélve az életben.

Ez a normális? Hogy huszas éveiben járó egészséges férfiak tömegeinek fizetnie kell ha szexet akar, aztán azt csinál magával amit akar?

Bármikor végignézem magamat hogy mi az amit rosszul csináltam képtelen vagyok ilyet felfedezni felnőttkoromból, mivel akkor már semmilyen megfelelő lehetőségem sem adódott a pártalálásra.

Ezért úgy érzem hogy sosem volt lehetőségem sem egy boldog életre, ahol szeretve van az ember. És azt kell lássam mindenhol hogy az ilyen helyzetet egy teljesen normális állapotnak találják, ahol a megoldást ezen emberek megbélyegzésében és kitaszításában látják.

Nem állítom hogy én magam normális lennék, pusztán a helyzetemből kifolyólag, ugyanis tudom hogy ez nem normális, és nem vezet sehová sem.

De kérdem én: Ez a beteg világ amelyben ilyenek mennek normális?

Elvárhat az ilyen emberektől a társadalom akármit is?

Miért érdekeljen ilyen embereket a pénz, a szociális kérdések, a politika, a munka, akármi miért is érdekelné őket amikor boldogak már nem lehetnek ebben az elcseszett világban?