Gyakran van, hogy pl.: egy délutáni alvás után szomorú vagyok, előtte jól voltam, de utána határozottan magányosnak, szomorúnak érzem magam, az életem kilátástalannak. Más is van így? Mi lehet az oka?

Én délután nem alszom,de éjjel sokszor álmodom,hogy ott szuszog mellettem a párom. Megsimogatom a fejét,puszit adok a pofijára és boldogan szendergek én is. Aztán reggel sokszor ébredek úgy, hogy a párnát ölelem, simogatom, de nincs mellettem senki .....ez van több mint hét éve :/

De megszoktam,mert muszáj volt megszokni, még ha a szívem belehasad is..

F

Az emberi elme tàrolja a múlt fàjdalmait. Amikor befele fordulsz, akkor abba szaladsz bele, a sajàt tudatalattidba.

Ne foglalkozz vele. Az èrzelmeid kèpes vagy irànyítani nagy mèrtèkben. Kifele fordulj, ne befele. Mert ha befele fordulsz, lelki fàjdalmat, gyötrödèst, negativ gondolatokat fogsz talàlni. Olyan ez mintha egy csomò szar tetejèn úszna az ember. Ha kicsit megsüllyedsz, mindjàrt negèrzed.

Èlj a jelenben ès irànyitsd a figyelmed egy szebb jövôre. Ettǒl jobb lesz az èleted. Minnèl inkàbb kèpes vagy erre annàl boldogabb ès sikeresebb leszel.

Én depressziós vagyok és pánikbeteg. Nos, nekem is a reggelek (vagyis inkább az ébredések) a legrosszabbak. Mindig legalább 1 óra kell, hogy összeszedjem magam.

Nyilván az álmok "utóhatása" is közrejátszik és az is, hogy akkor "kapcsol" éber állapotba az agy, nem tudom. Próbálj kialakítani valami rutint, amit ébredés után csinálsz, nekem ez sokat segített. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni, egy sima beágyazás, kávé/tea, vagy csak átpörgetni a gyakorit 🙂 stb. Próbáld meg, hátha rajtad is segít.