Hogy bírjátok barátok nélkül?

Gyerekek, kérlek senki se zárja be magát a saját maga által kreált fekete kis dobozkába, hanem igenis tessék tovább probálkozni. 8 milliárd ember van a világon és nehogy már még ígyis magányosak legyünk. Nyitottnak kell lenni és ismerkedni. Szeretitek magatokat? Ti lennétek saját magatok barátai? Ha nem a válasz, akkor üljetek le és gondoljátok teljesen végig hogy miért, de őszintén (és ez nem ilyen 5 perces dolog). Végigolvastam a kommenteket is és senki nincsen kibékülve magával, mindenki csinál valami mást ahelyett hogy végignézni az életét és megértené mi váltotta ki a jelenlegi helyzetet. Az, hogy inkább a magányt választjuk ahelyett hogy ismerkednénk, azt szerintem ti is tudjátok hogy hiba, mert a szívetek mélyén nem erre vágytok. Nem lehet elkendőzni az igazat, vagyis lehet de akkor mindig bennetek lesz egy kis savanyúság. Magányban nem lehet leélni egy életet, vagyis le lehet, de nem éri meg. Szeretve kell leélni egy életet, szeretve mindenkit és elsősorban szeretve magunkat. És azt se felejtsétek el, hogy ez nem pár órás dolog, meg nem egyéjszakás sztori. Ahol most vagytok oda se egyik napról a másikra jutottatok el, hanem hónapok alatt. Legyetek sokkal türelmesebbek magatokkal és a legapróbb sikereket is nézzétek (még ha az épp csak egy mosoly a boltban) mert a kicsi lépések is lépesek és ne kicsinyítsétek le őket, bármilyen kicsik is. Továbbá, tartsátok szem előtt azt is, hogy attól hogy találkoztok pár emberrel párszor az még nem barát. Vagy hát nyilván mindenki definiálja le magában mi számít barátnak és barátságnak de én nagyon nagyon kétkedve nézem ha valaki pár találkozás után a barátjának tart, ugyanis ez is egy hosszú folyamat amihez két ember kell. Ha valaki ilyeneken görcsöl, hogy jajj most vajon XY kedvel e, mit gondol rólam, jó vagyok e neki stb, akkor mindenki üljön le szépen vissza a seggére és gondolkodjon tovább azon miért nem szereti saját magát. Mindent csak lépésről lépésre, ne akarjatok túl nagyot ugrani, csak lassan, előbb egy emberrel kell beszélgetni és nem tíz másikkal is egy társaságban. Szóval ilyen egyszerű lenne az egész, csak szeretni kell saját magunkat? Igen, ilyen egyszerű (és ha tényleg leülsz és szánsz magadra időt, akkor azért rájössz hogy bár tényleg ez a gyógyír, mégse olyan egyszerű), de ne adjátok fel és próbálkozzatok tovább. Egy fikarcnyi kétségem sincs afelől, hogy mindannyian csodálatosak vagytok a saját kis botlásaitokkal. Gyertek elő és ne rejtsétek el magatokat a világ elől. Küldöm a szeretetemet Nektek