Magányos fiatalok, hogy bírjátok?

Nem rég maradtam szinte teljesen egyedül (hugom pesten, anyám közel 400 kmre költözött, nagyszüleimmel apám végett nem igazán tartom a kapcsolatot). Már régóta nem volt baráti köröm, az egyetlen barátom, aki egyuttal a szerelmem is volt, akivel személyesen is sok találkozásom volt elhagyott. Amíg ő velem volt, nem éreztem magam egyedül, habár kapcsolatunk vége felé már rám tört a társas magány, de nem ez a lényeg. Már ő sincs számomra. Senkim nincs. Többnyire csak a munkában beszélek emberekkel, de kezdem úgy érezni, hogy bele őrülök ebbe az állapotba. Egyedül élek egy kertes házban. Próbálok foglalkozni magammal, lekötni az agyamat, de nagyon nehezen megy. Folyamatosan kivagyok merülve. 27 éves vagyok.