Más is egyedül érzi magát, és úgy érzi, sehova sem tartozik, nem találja a helyét?

36/N vagyok, de 1-2 évet leszámítva egész életemben kívülálló voltam mind a suliban, mind a munkahelyeimen.

Elég hamar férjhez mentem, így igazán ki is maradt a 20-as évek barátkeresése. A férjem barátainak éppen aktuális csajaival beszélgettem maximum. 31 évesen lett egy új munkahelyem, na ott az első 2 év valamu fantasztikus volt, remek kollektíva alakult ki, csak sajnos átszervezések, kirúgások miatt köddé vált az egész. És ez azóta sem változott, pedig még mindig azon a munkahelyen vagyok.

Lehet, hogy szar ember vagyok? 😢

#21 nem vagy szar ember, én is hasonlóképp érzek. Én egy évet dolgoztam egy olyan munkahelyen, ahol nagyon jó volt a társaság, rengetegszer kocsmáztunk, ültünk össze munka után, csak sajnos ott kellett hagynom, mert maga a meló mindenkit kizsigerelt (napi 14 óra monoton favágás)

Amúgy 28 éves srácként én is magányosnak érzem magam. Szerencsére van egy szerető családom, munkahelyem, de a COVID óta nagyon elszakadtam az emberektől, és másfél éve nem találom a visszautat az emberi kapcsolatokhoz. Októbertől elvileg újra visszatérünk a munkahelyre, talán akkor jobb lesz... Egyetlen dolog, amiért hálát adok, az édesanyám és nagymamám, akik mindig mellettem álltak, amikor lelkileg a padlón voltam, szóval nekem nincs jogom ideírni... Csak olyan jó lenne, ha a korosztályomban is találnék olyan embert, akiben megbízom, és akivel jókat lehet beszélgetni.

28/F

Én is így vagyok.

33f

Teljesen egyedül csakis a családom miatt nem érzem magam, de ott is csak egy szűkebb kör miatt.

Viszont tőlük eltekintve teljesen igaz rám a leírás :c

Többször éreztem már, hogy jó helyen vagyok, megtaláltam a helyem, de mindig ugyanaz volt az azt követő séma. Jött egy harsány, egy hangadó és mivel a korosztályomhoz képest csendesebb, visszahúzódóbb vagyok, amúgy szürke kisegér is (és még sorolhatnám az ehhez hasonlókat), valahogy mindig kilökődök onnan, vagy jobbat találnak nálam. Ehhez sajnos van is egy frissebb sztorim, amit jobban magamra is vettem, mint szabadott volna, szóval most még inkább bezárkóztam..

Az vigasztal valamelyest, hogy jövő héten megkezdem egyetemen a második évem, és remélem, hogy a helyzetem is változni fog, valamint, hogy kicsit sikerül nyitottabbnak lennem.

21/L

Igen

35/n

Én is így vagyok, anyámékon kívül nincs senkim, senkit sem érdeklek, nem tudok beilleszkedni, barátokat, társat szerezni.

21F