Más is egyedül érzi magát, és úgy érzi, sehova sem tartozik, nem találja a helyét?

Igen

20 l

Én most egyetemi gólyaként érzem ezt.

19/l

Nekem sosem voltak barátaim. Nem találom az összhangot senkivel. Pedig elvileg introvertáltként az töltene fel, ha lenne néhány mély kapcsolatom. Egy van azért, a párom, de ez más, mint egy barátság. Emiatt néha elkeseredettséget érzek, mert sokszor mennék pl társas programokra, amikhez nem találok bizalmas embert, akivel jól érezném magam. Pl meccsre is egyedül mentem most már végül, mert megelégeltem, hogy arra várjak, hogy rokonságból vagy valahonnan rávegyek valakit. Szóval ha nem megy mással, akkor megyek egyedül már. Nem hagyom, hogy ez megakadályozzon abban, hogy teljes életet éljek.

Magányt viszont nem érzek. Azt megtanultam legyőzni. Volt egy életszakaszom, amikor nagyon lent voltam, depresszió, és akkor nagyon sokat tanultam a lélek működéséről, önismeretről, önfejlesztésről, pozitívan jöttem ki belőle, és ez már 7 éve tart 🙂👍

Én 26 srácként vagyok, és kezdem megszokni, hogy sokszor kívülállónak érzem magam.

Néha nehéz, de valahol tudom, hogy ebben is van valami kükönleges.

Az egyik szépsége,(ezen még dolgozom) hogy jobban észreveszem azokat akik örülnének a társaságnak, odamenni, hogy ne érezze egyedül magát.

Ha itt is van olyan aki néha beszélgetne, egyedül érzi magát, nyugodtan keressen.

:)