Egzisztenciális válságban vagyok, nőm még nem volt soha, milyen élet az ilyen?

25 éves fiú (férfi?) vagyok. 15 éves koromtól próbálok ismerkedni a lányokkal, csajozni. Már akkor feltűnt, hogy csak velem nem jönnek el sehova. Se biciklizni, se fagyizni, se egy gyorsétterembe... Egyszer hívtak ilyen hipp-hopp tánccsapatba mert kevés a fiú. így utólag belegondolva lehet mennem kellet volna bár akkor sem vonzott a műfaj, eléggé gyerek voltam még akkor szerintem. Meg már voltak tapasztalataim, ilyen lányok között biztos nem lett volna sikerem, másfelől friendzonba kerültem volna vagy nyiladozó szexualitás időszakában gyanúsnak ítéltek volna. Lehet mennem kellet volna. Sporttal próbálkoztam, de csak fiuk voltak, idősebbek és folyton aláztak. Gimiben volt ilyen hülyeség, hogy Valentin napkor titkos leveleket letehet írni az egész suli írhatott: Felső tagozatban mindenki csomót kapott, én egyszer kaptam egyet. De szerintem azt is csak poénból hogy megnézzék hogy reagálok, mások meg csomót kaptak. Szintén általánosban, társas táncot tanultunk de mindenki undorodott tőlem így egyedül kellet keringőznöm.

Gimiben ugyan ez ment végig. Okj-n szintúgy, egy lány sem érdeklődött irántam, pedig beszéltünk, próbáltam beszélni mindenféléről, de semmi. (itt a legcifrább megalázásokra kell gondolni nem írom le mind.) Közben sorozatos elutasítások, arcokon a mérhetetlen undor. Írtam pár lányra csak annyit hogy szia és már tiltott. Lemondta a randit utolsó pillanatban és stb.

Voltam szakkörökön, fb-on ismerkedős csoportban soha semmi.

Fájdalmam művészetbe öltem, kutyát nem érdekeltem. Sőt egyszer egy lánytól meg is kaptam hogy mérgező ember vagyok, mert lehúzom a másikat az életről. Közben csak a saját tapasztalatomat meséltem ez életről, nem közvetlenül a csalódásomat hanem az ebből leszűrhető esszenciális tapasztalatokat. Párszor haverok elvittek bulizni, de ott se volt semmi, a disco-ban is félrehúzódtak tőlem. Próbáltam egyébként érdekes dolgokról beszélni, mikor kocsmáztunk de senki nem figyelt rám. Sőt egyszer annynira beleemlegettem a beszédembe részegen hogy otthagytak az asztalnál és kvázi magamba beszéltem a pub közepén. Talán egyszer sikerült valami nővel beszélgetnem, te csatak részeg voltam alig emlékszem rá és lehet transzfesztita volt :D de ekkor is sikerült behánynom :D.

A férfi létemet, a szexualitásomat sose tudtam rendesen megélni. Hogyan is élhettem volna ha mindig undorral elfordultak tőlem még akkor is ez volt mikor sovány voltam. Sose kaptam egy jó szót, egy bókot, egy mosolyt, vagy egy kacajt egy viccemre. Semmi. Hiába vettem új divatos ruhákat, illatot, vágattam hajat, nyáron napoztam nem ért semmit. Ha felegma voltam én voltam a ronda srác aki még flegma is, ha illedelmes voltam akkor meg én voltam a ronda srác a papucs.

Közben persze elvárás a légy pozitív, vidám, ambiciózus, céltudatos, törtető, helyes, pénzes, a társaság központja, vezéregyéniség stb. Munkahelyet nem találok mert kezdő vagyok. Gyárba nincs protekcióm de oda is kb 2-3 hónapra vesznek fel embereket a kedvezmények miatt.

Nincs pénzem konditeremre sem. Meg minek ha ronda az arcom, akkor is csak egy ronda srác leszek a ki ki van gyúrva. Kezdetkor egyébként, 15 évesen pozitív voltam és vidám de akkor is lepattintottak.

Mi értelme így vegetálni? Élni? - Senki nem néz semmibe. Már barátaim sincsenek. A napok meg telnek egymás után, most is már év fele van...

Nem tudom feldolgozni hogy nem kellek senkinek. Bár már kiégtem, érzelmileg kiüresedtem - hideg úrt érzek belül - nem tudom megérteni, feldolgozni hogy egy séta, vagy valami program miért lett volna olyan elviselhetetlen velem. Beszélgethettünk volna és ha nem is lett volna semmi legalább lenne tapasztalatom, valamiféle élményem. Tíz év alatt 4 "randim" volt és kb kihasználásnak nevezném ami kínos szituációkat szült... De hogy lássátok folyamatosan próbálkozom, tegnap próbáltam elhívni egy lányt valami hétvégi programra, ismerjük egymás egy ideje gondoltam miért ne. Udvariasan ráírtam és az volt a válasz, hogy: "Kösz. Inkább nem."

Probléma lehet az is hoyg nem volt közvetlen apa minta előttem, bár filmekben azért meg itt-ott az életben láttam mintákat. Arcomon is kezdenek halványan megjelenni az idő jelei, egy két ősz hajszálam is van már.

Elfáradtam.