Ha közel 24 évesen nem tartok sehol, akkor már lejárt a lehetőségek "kora"?

24 évesen öregnek, fáradtnak, kiégettnek éreztem magam, az is voltam. Testileg, lelkileg.

Gyakorlatilag 27 évesen kezdtem el szakmán belül dolgozni, azóta érzem azt, hogy valamennyire sínen van az életem. Most 30 évesen van jogsim, céges autóm, 400+ ezres fizetésem, hobbim ami leköt, 1-2 barátom. Pár év és talán egy kis lakásom, házam is lesz onnantól szinte minden adott.

2021- jobb lett valami? Én nemsokára 25 leszek, otthon lakom, másfél éve nem találok munkát, barátnőm se volt soha mert ronda vagyok és beszélgetni sem akarnak velem, felegmák. Körülöttem mind lediplomáztak, párkapcsolatban élnek, gyerek is van már itt ott. Sok ismerősöm jó helyen dolgozik bár buták de van kapcsolatuk. Sikeresek lazák mert jóképűek és nem oylan frusztráltak mint én. Van pár lány "ismerősöm". az egyik modell bejárta a fél világot, magazinok címlapján volt gondolom sokat is szexelt, mert voltak barátai bőven. Megint másik felkategorizálás lány bankban dolgozik. Én egy nyomorult szalagmunkát nem tudok összehozni. A művészetem meg nem érdekel senkit.

Ha valaki elmondja nekem ezeket születés előtt, inkább nem is akarnék élni. Hiába fogyózok, lassan fogyok de bármit eszek egyből hízok.

Mindenért durvábban keményebben kell tepernem mint másnak. A Balatonra leutazni is luxus már nekem.

Ennyit erről az élet egy rakás trágya ha nem jó helyre születsz, ráadásul ebben sz országban csak mutyizással lehet épitkezni előrébb jutni.