Gáz fiatalként egyedül elmenni kirándulni, moziba, enni-inni stb.? Ti szoktatok?
A járvány miatt haza kellett költöznöm a szüleimhez még az első hullám kezdetekor, azóta pedig igazából szinte csak itthon vagyok, egyedül. Már a könyökömön jönnek ki a sorozatok, olvasás, kirakó, nyelvtanulás, a különféle hobbik stb., elegem van már ebből az egészből és halálra unom magam, szerintem lassan már kezdek depressziós lenni. Szóval nagyon szeretnék végre kimozdulni, emberek között lenni, beszélgetni, programokat szervezni stb., de nincsen hozzá társaságom, senki. Eddig nem nagyon jártam el sehová max. kimentem sétálni vagy biciklizni egy kört és ennyi, mert sokáig nem is nagyon volt hova (ráadásul én vidéken élek, itt járványtól függetlenül nincsen semmi, két órára van a város vonattal) menni és egyedül nem is volt hozzá kedvem, hangulatom. Kedvem, hangulatom őszintén szólva most sincs, de rá kellett jönnöm, hogy ha azt aztán várhatom, hogy majd lesz valaki, akivel tudok találkozni és mehetünk együtt. Nem lesz. Szóval, ha szeretnék bármit is csinálni, akkor azt maximum egyedül tudom. Na most ez mint mondtam önmagában sem túl vonzó gondolat, mert akkor gyakorlatilag ugyanúgy egyedül vagyok csak máshol és pl. nem otthon nézem a filmet hanem a moziba, nem otthon kávézok hanem egy kávézóban és így tovább. Mindig úgy éreztem, hogy nincs is igazán értelme. Másrészt pedig mindig kellemetlenül éreztem magam korábban is, ha egyedül mentem ilyen formán szórakozni vagy kikapcsolódni. Az emberek többsége társasággal jár ilyen helyekre, programokra és beszélgetnek, hülyéskednek, szórakoznak stb., pláne az én korosztályom. Én pedig ilyenkor mindig nagyon bénának és szánalmasnak éreztem magam, hogy egyedül vagyok, nincsen velem senki és ez milyen szomorú, szánalmas, szégyellnivaló. Tudom, hogy senki nem foglalkozik a másikkal és azt nem tudom mások mit gondolnak ilyenkor vagy gondolnak-e bármit is, de bennem mindig ilyen rossz érzések voltak. Tehát most is úgy vagyok vele, hogy mennék is és közben mégsem.
22/L
Az ilyenekre apám mindig azt mondta, hogy nem akarásnak nyögés a vége. Akkor utáltam.
De ha nem is akarsz ismerkedni, akkor most mi a kérdés? Írd ki, hogy X város környékén hasonló korú fiatalokkal ismerkednél, kirándulás, strandolás, vagy bármi más céllal. A városnak is biztos van Facebook csoportja. Menj utána a dolgoknak, ne csak sopánkodj, hogy nem ismersz senkit, és ez milyen rossz.
Nehéz, de nyitni kell mindenképp mások felé, az embert felemészti hosszútávon, ha úgy érzi, hogy nem számít a létezése másoknak, úgyhogy az mindenképp jó ötlet, hogy internetes csoportokban nézelődj akár kezdetnek. A szervezett túrák kifejezetten izgalmasak, sok weboldal össze is gyűjti őket, hogy csak válogatnod kelljen, vagy akár a túratárs.com-ot is ki lehet próbálni.
Szólj, ha tudod, hogy mikor lesz a Csocsesz koncert, én elkísérlek örömmel. :D
21 Szeretnék ismerkedni, de nem az általad leírt módon. Szerintem azért az inkább cringe és szánalmas, ha ilyeneket írogatnék ki. Amúgy nincsen a városnak facebook csoportja sem semmi ilyesmi.
22 Én nem vagyok nagy social media felhasználó, szóval nem szoktam kommentelgetni, posztolgatni stb. Benne vagyok pár érdeklődési körömnek, hobbimnak megfelelő csoportban, de ezek nem igazán alkalmasak a beszélgetésre, ismerkedésre. A túrákat megnézem.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!